A langyos nap melege
simogatja a megsárgult tájat.Az őszi szellő csókolgatja
a falut és a levetkeztetett fákat.
A fák már alusznak csendesen tavaszik.
A réten is elhervadt a virág.
Megjött az elmúlás,
alszik szendereg a világ.
Minden este piroslik az égalja,
nap van lemenőbe.
November elején megyünk emlékezni,
a gyászos temetőbe.
Sírunk zokogva,
a sírhalmon virul a sok sok virág.
Aki meghalt nem fog megsimogat minket,
soha sem már.
Mint a falevél elporlad örökre.
Csak nekünk él,
amég élünk,
az emléke mindig a szívünkbe.
