Elmúlás-Debreceni Zoltán


Elmúlás-Debreceni Zoltán

Életérzés

 

A langyos nap melege
simogatja a megsárgult tájat.
Az őszi szellő csókolgatja
a falut és a levetkeztetett fákat.

A fák már alusznak csendesen tavaszik.
A réten is elhervadt a virág.
Megjött az elmúlás,
alszik szendereg a világ.

Minden este piroslik az égalja,
nap van lemenőbe.
November elején megyünk emlékezni,
a gyászos temetőbe.

Sírunk zokogva,
a sírhalmon virul a sok sok virág.
Aki meghalt nem fog megsimogat minket,
soha sem már.

Mint a falevél elporlad örökre.
Csak nekünk él,
amég élünk,
az emléke mindig a szívünkbe.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2013. október 27. Szerkesztette: Örök Vándor Író
Nézettség: 692


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: