 |
Cigány író tollából - Ébredezik a természet...
Bejárom a puszta rónaságot.
Még nem látok mezei virágot.
Szendereg a föld de már látom
álmában mosolyog egy kicsit.
A nap erőtlen sugara simogatja a szemét.
Mint jó édesanya a drága gyermekét.
Nem sokára felébred mert jön a gyönyörű kikelet.
Virágba borúl a rónaság a sok madár csicsereg.
