A RÉDEI HÁLAADÓ ISTENTISZTELET
ALKALMÁRA
Ünnepet ülni jöttünk ma ide,
Régen áhított drága ünnepet.
Világ ahol nem jár vad zenével,
Hol békesség szállja a szíveket.
Lehullani lelkünk úgy szeretne
Az Úr oltárának szent kövére.
De szép lesz így együtt elzokogni
Bánatunkat bús magyar ég alatt,
Örömünket, ami oly kevés,
Miről ajkunk talán nem is szólhat.
Zúgjon bennünk, zengjen ajkunkon már
Az örökszép kálvinista Zsoltár.
…S álljunk meg most az Úristen előtt-
Mit ránk hagytak őseink, van hitünk?
Napról-napra vérzünk, fogy az erőnk,
És jaj, a kárhozatnak engedünk.
Közeledik egy szörnyű, nagy dolog:
Hitünk mécsese lassan ellobog.
Nem lesz hit, nem lesz kálvinista
Mindent elsöpör; szétszór a világ.
Rügyet fakaszt új, idegen vallás-
És hervadón hull le a magyar ág.
Lassan némul köztünk az Úr szava
S gaztól virít a templom ajtaja.
Gyermekeink a világ ölében
Sátán szívektől lassan romlanak.
Lassan elvész Krisztus, a Megváltó-
Szívekből az álmok kihullanak.
Ki menti meg e gyenge lelkeket…?
Drága Isten, nyújtsd le a kezedet!
-Vagy veszni hagysz? Nem egyedül veszünk,
Velünk együtt pusztul el a nemzet.
S bármi jöhet, semmi nem pótolja
A kálvinista hitet, értelmet.
Uram, ne engedd, hiszen Te látod,
Elborítja tövis a virágot.
Amely alatt élünk, e szent eget
Zord fellegek hányszor takarták el
S az ősi szent Zsoltár hangjainál
Kálvinista had jött tűzzel, vérrel-
Hányszor védte karddal ezt a hazát
És zokogta búsan önnön jaját.
Elvették iskolánk, templomunkat
Letiporták - s kinőtt a sírhalom.
Kálvinista erőtől omlott le
A gőgös és nagy Habsburg hatalom
Mert hittek-s az Úr kezében voltak,
A szívünkben szent tüzek lobogtak.
Hányszor mondtunk erdők rejtekében,
Zúgó nádasokban halkan imát
A felzúgó Zsoltár hangjaira
Az ellen eldobta mérges nyilát.
Az ég felé emeltük fel a kart,
S lett új helyünk a magyar ég alatt.
Népem, sokat szenvedett drága nép
Kétségbe esett drága magyarok,
Jön… jön az Úr… jön a félhomályban
Lendüljenek magasba a karok.
Legyünk mindnyájan újjá teremtve
S térjünk vissza az Isten ölébe.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály. 1959.
U.I. Ezért a verséért Édesapámat meghurcolták a rendőrségen. Két évig nem mondhatott el nyílt helyen verset. A református Lelkészt pedig szintén "szőnyeg szélére állították" a Püspöknél.
