TRÉFÁS DAL


TRÉFÁS DAL

 

 

 

 

 

TRÉFÁS DAL


Azt írták a ma reggeli lapok,

Hogy ma délben egy nagy pofont kapok.
Mit csináljak, hova  bújjak kérem,
Mert ha  pofont kapok akkor végem.
Fejre álljak, egér lyukba  bújjak,
Vagy fa tetejére  kiránduljak ?
Mert a pofon az szörnyű egy jószág,
Nincsen benne egy  fikarcnyi jóság.
Ki az aki pofonfára mászik,
És alája engem hajkurászik ?
Jelentkezzék kompromisszum végett,
Mert különben gyászos véget érhet
Életemnek pár kis röpke  éve,
S mehetek a pokol fenekére.
Cibakházi Pesztercének szóltam,
Bánatomat néki eldaloltam.
Két szólamban énekeltem hosszan,
Rábólintott és azt mondta, jól van !
Cseppet se félj jó barátom Berci,
Nem kell pokol fenekére menni.
Megoldjuk a  pofonkérdést rögtön,
Nem lesz semmi, se pofon, se börtön.
Bízd reám a dolgaidat szépen,
Én cserébe tőled csak azt kérem:
Bukjál le a  tenger fenekére,
Annak is a  csendes mélységébe.
Úgy is tettem ahogy Cibak mondta,
Miközben ő  irháját elhordta.
Lemerültem  tenger fenekére,
És ezennel dalocskámnak vége.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Bakonyszentkirály. 1977. 06. 25

 

 




Szerkesztés dátuma: szombat, 2013. december 7. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,239


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: