NEM SZÜLETETT KRISZTUS


NEM SZÜLETETT KRISZTUS

 

 

 

 

 

 

 NEM SZÜLETETT KRISZTUS

 

Negyvenkettő karácsonyeste volt,

Puha, fehér hó mindent eltakart.

Ágyúink álltak némán kihűlve,

Mély, halálos csend ült Uriv alatt.

Bunker fenekén fagytól reszkettünk,

Néztük egymást – hazaszállt a lelkünk.

 

Mi, kik átéltünk véres csatákat,

Kíméletlen, zorddá vált a lelkünk –

Karácsonyesti halk áhítatban

Imádságra kulcsolódott kezünk.

Odafönt a Hold szomorú képe

Fagyos fénnyel ült a Don vizére.

 

Szerettünk volna mindent odahagyni,

Lemosni a gyilkot, vért kezünkről.

S hol még béke ült – magyar ég alá

Hazatérni idegen mezőkről.

Megbékélést vártunk, a Messiást

Kínos, nagy csendben néma katonák.

 

Egyszer csak óriási dörgés támadt,

Ezer ágyú kinyitotta torkát.

Fehér havon piros tócsa áradt,

Halál ülte meg azt az éjszakát.

Ömlött a vér… ronggyá szakadt a hús –

Karácsony volt – s nem született Krisztus.

 

Nagy Bálint

 

U. I. A fényképen fent balról a behajló fej Áldott Emlékű Édesapám, aki katona és tiszt társaival együtt ünnepelte a Karácsonyt 1942 - ben, mikor megszólaltak az ágyúk. A verse is akkor született és a fényképpel együtt haza tudta menekíteni.

 


Szerkesztés dátuma: kedd, 2013. december 24. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,023


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: