BAKONYSZENTKIRÁLYI KARÁCSONY 1944 – BEN


BAKONYSZENTKIRÁLYI  KARÁCSONY 1944 – BEN

 

 

 

 

 

 

 

 

 BAKONYSZENTKIRÁLYI

KARÁCSONY 1944 – BEN

 

Kilencszáznegyvennégy Karácsony hajnala –

Szomorúság, bánat ült a kisfalunkra.

Közeledik a front, itt zúg véres szele,

Bomba csapódott a templom közelébe.

Mintha gyászlobogó lenne minden házon,

Milyen lesz az ünnep, milyen a Karácsony…?

Nincsen harangozó,kúrátor se dékán,

Mindenki ott küzd a véres Hadakútján.

 

-A vén tiszteletes toronyba ballagott,

Fájó, szakadt szívvel húzza a harangot.

Fájó, szakadt szívvel húzza,húzza,húzza,

De csak az öregek jönnek a templomba.

-S szól a tiszteletes: Eljött a pusztulás…

Ember mivé lettél…késik a Messiás…?

A vén prédikátor sír ott a szószéken:

Istenem, haragod mért van ezen népen.

 

Hol vannak az ifjak, kik itt ültek szépen,

Szelíd áhítattal, buzgó éneklésben.

Egyiket siratja fia, édesanyja,

Másikat hitvese, vagy a menyasszonya.

Akik most itt ülnek, mind öregek, vének,

Fájón reszket, sír a karácsonyi ének.

Hol a Gombás Lajos, hol a Szabó Jóska,

És hol a többiek…? Mind elestek sorba’

 

Mért nem lehet a föld boldog békességben,

Meddig lesz még vér és gyász a magyar égen !

Istenünk,a világ, mondd, még meddig sebez…

És könnyeit törli a vén tiszteletes.

-Távolabb, az ágyúk Mórtól átzuhognak,

Tankok dübörögnek, belereng az ablak.

Itt bent a templomban mind egy imát rebeg:

Uramisten,kérünk,tartsd meg a népedet.

 

Segítsd meg népedet, ha van még oltalom –

És sír az arcokon a néma fájdalom.

Tekints ránk Úristen – és zokog az ének:

Békesség legyen a földön embereknek.

( Én, ki ezt a fájó történetet írta,

Iharosberényből jöttem szabadságra.

Holnap visszamegyek – és hogy mi lesz velünk…

Ágyúkerék mellett pusztul el ütegünk. )

 

Nagy Bálint


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2013. december 26. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 938


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: