KETTŐEZER –TIZENNYÉGY. JANUÁRBAN…
Kettőezer – tizennégy. Januárban,
Ülök a naptár előtt a szobában.
Nem fogadkozom, hogy mit kéne tenni,
Ígérgetéssel jobb emberré lenni.
Nem ettől lennék másabb, mi most vagyok,
Mert számomra az idei hónapok
Csupán majd az idő múlását jelzik:
Változás kizárólag bennem rejlik!
Kettőezer – tizennégy. Januárban,
Ülök a naptár előtt a szobában.
Gondolkodom, hogy mi lesz Hazám Sorsa,
Felemelkedünk majd, vagy a nyomorba
Süllyedünk, mert elverik azt a „Jussot”,
Melyet Ősök Szorgalma összehordott.
Ne Dugd Fejedet Homokba, Óh, Magyar,
Ne Engedd, Hogy Legyőzzön a Zűrzavar!
Kettőezer – tizennégy. Januárban,
Ülök a naptár előtt a szobában.
Szememből a könnyek lassan potyognak,
Lélekhúrjaim hangjai halkulnak,
Mert Nem Érzem Összefogás Erejét,
Csak Azt, Hogy Hullik a Nemzet Szerteszét!
Add Uram, Hogy az Év Változást Hozzon,
Add Uram, Hogy Hunniánk Fennmaradjon!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 01. 03. Péntek délelőtt 10: 25