Tévé hírrel traktál:
„terrorista gyilkolt”
inkább kikapcsolod
ne tudjad a mocskot!

Szemeted kiviszed,
mozog-sír egy zsák
szádon fura fintor,
-neked ne szánják!

Sietsz le a lépcsőn,
tőled kér egy kéz,
megvonod a vállad,
nem érint és kész!

Igyekszel a járdán,
falnál véres ember
-biztos részeg, mondod!
segítened nem kell!

Rázkódsz fenn a buszon,
tolvaj zsebbe nyúl,
elfordítod fejed,
hallgatsz szótlanul!

Munkahelyen gürcölsz,
főnök terád száll,
meg se rándul arcod
megszokottá vált.

Ebédelni készülsz,
társad hasa korog,
nem a te problémád,
szemed körbe forog!

Átsétálsz egy hídon,
üres kabát hever,
kikerülöd persze,
ugyan kit érdekel!

Piros lámpa fénynél,
autó elhajt,
testek között szétcsap,
nem láttad a bajt!

Befordulsz a sarkon,
taxisofőrt ütnek,
rémülten néz feléd,
felgyorsítod lépted!

Haza értél végre,
zárod már az ajtót,
behúzod a függönyt,
villanyt lekapcsolod!

Asztalon hever sok
bontatlan levél,
neked kopogtatnak,
nem számít, hogy mért!

Éjjel álom kínoz,
benned, szenved lelked,
közöny lett a társad,
veled sem törődnek!