A VÉGTELENSÉG ORSZÁGÚTJÁN…

A végtelenség országútján haladok tova,

Úgy érzem, hogy számomra ez igazi iskola.

Tudom már, hogy az életem nemcsak gyermekjáték,

Nemcsak az Istentől kapott önzetlen ajándék.

Küzdeni kell mindennapi betevő falatért,

Elszámolni az eltékozolt hosszú évekért.

A múltamat eltüntetni sohasem akartam,

Jelenben éltem úgy, hogy jövőről álmodoztam.

Végtelenség országútján becsületes voltam,

 Legalábbis azt hittem, hogy nem rangsoroltam

Soha senkit, mert az úton nem együtt haladtunk,

Az édes Hazánk sorsáról másként gondolkodtunk.

Nem tudom, hogy számomra mit hoznak a holnapok,

Én mégis csak azt mondom, hogy köszönöm, jól vagyok!

Segíts Istenem abban, hogy igaz maradhassak,

Szeretett Magyarországomért munkálkodhassak.

Ha majd egyszer örökre kihull a toll kezemből,

Szeretettel emlékezzenek földi létemről.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Zirc. 2006. 11. 21