Az epekövesség az epe leggyakoribb betegsége. Az epekövek a máj által elválasztott epét tároló epehólyagban és a közös epevezetékben képződhetnek. Az epeváladék vizet, epesavas sókat, lecitint, koleszterint és egyéb anyagokat tartalmaz, melyek a máj méregtelenítő funkciója során keletkeztek. Ha az epe összetétele megváltozik, belőle kövek csapódhatnak ki. Nagyságuk általában a homokszemnyitől a galambtojás nagyságig igen változatos.

40 év felett, különösen nőknél, nagyon gyakori állapot. Míg 20 és 29 éves kor közötti populációnak csak 2,5%-ában mutatható ki betegség, a 60-65 éves lakosság körében gyakorisága 25% felett van. Átlagosan a magyar emberek 15%-ának fejlődik ki élete folyamán epeköve.

Okai nem teljesen tisztázottak. Képződésüket elősegítik a többszörös epehólyag-gyulladás, az ún. epehólyag-megtöretés, mely miatt epepangás alakul ki, a magas koleszterinszint, az elhízás, a cukorbetegség, májzsugorodás, tartós vénás táplálás, és bizonyos gyomor-patkóbél fekély műtétek, de vélhetően örökletes tényezőknek is jelentős szerepük van, mert gyakori a családi halmozódás.
A magyar táplálkozási szokások mellett az epekő kialakulása arra hajlamos egyéneknél elkerülhetetlen. A betegség gyakoriságának csökkentése főként a testsúly normalizálásával és koleszterinszegény "reformétrend" elterjedésével lehetséges, de megelőzése mai ismereteink szerint nem lehetséges.

Az epekő-betegség, az esetek döntő többségében, tünetmentes, véletlenszerűen ismerik föl egyéb okból végzett röntgenvizsgálat, műtét, máskor csak boncolás során. Egyébként sokszor csak akkor fedezik föl, ha valamilyen tünet vagy szövődmény az epekő meglétét nyilvánvalóvá teszi. Az epekő tüneteket zsíros étkezéskor okoz, ilyenkor az epehólyag többszöri összehúzódásra kényszerűl, hogy az epefolyadék a tápcsatornába ürülhessen, és ha bizonyos nagyságot elér, 8 mm-nél nagyobbra nő az átmérője, és ezért elzárja az epehólyag kivezetőcsövét és/vagy a közös epeelvezető csatornát (ductus choledochus). Az epehólyag kivezető csöve a közös elvezető csatornába nyílik, amelyen keresztül az epe a nyombélbe ürül.

Az epehólyag elzáródása epegörcsben nyilvánul meg. Legjellemzőbb tünete a heves, görcsös jellegű, jobb bordaív alatti fájdalom, mely főként a jobb váll irányába sugárzik. A fájdalom percekkel az étkezés után jelentkezik, zsíros, nehéz ételek válthatják ki. A fájdalom lehet tompa vagy éles, késszúrásszerű is. A görcsök ismétlődnek. Ha az el nem folyt epe elfertőződik, heveny epehólyag-gyulladás (cholecystitis acuta) alakul ki. Ilyenkor a fájdalomhoz magas láz és sárgaság is társul.

A közös elvezető csatorna elzáródása sárgaságban nyilvánul meg. Ha a pangó epe elfertőződik, epeelvezetőcső-gyulladás (cholangitis) alakul ki, mely minden esetben kórházi ellátást igénylő, életveszélyes állapot.

Ha a kő bekerül a hasnyálmirigy kivezető csövébe, heveny hasnyálmirigy-gyulladás (pancreatitis acuta) jön létre, mely szintén életveszélyes betegség.

Az epeutak elzáródása esetén a vizelet sötét színűvé válik, a széklet pedig agyagszürke lesz. Először a szem ideghártyáján, majd a bőrfelület többi része sárga elszíneződést mutat (icterus). Gyakori társuló tünet a hányinger, hányás, belekben a gázok felszaporodása (meteorizmus).

A tünetek csak az esetek mintegy harmadában jellegzetesek, és az epekövek az esetek 80%-ában nem okoznak panaszt, így a diagnózisra csaknem véletlen folytán kerül sor. A kő, különösen, ha meszes, azaz kalciumot tartalmaz, képalkotó eljárásokkal jól kimutatható. A legfontosabb diagnosztikus eszközök:

1. Hasi ultrahang-vizsgálat: Mivel ultrahang segítségével főként a folyadékkal telt képletek (pl. az epehólyag) vizsgálható kiválóan, a vizsgálat önmagában is elegendő lehet a kórisme felállítására.

1. Kontrasztanyag nélküli ("natív") hasi röntgenvizsgálat a meszes köveket jól kimutatja.

1. Kétes esetben nagy felbontóképességű radiológiai vizsgálatok (CT, MRI) jöhetnek szóba.

1. ERCP (endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfia) során az epeutak és a hasnyálmirigy kivezető csövének kontrasztanyaggal történő feltöltése gyomortükrözés (gasztroszkópia) segítségével történik. Az eszközzel kisebb műtéteket is el lehet végezni, pl. a kivezető nyílásba szorult epekő könnyen eltávolítható.

1. Laboratóriumi vizsgálatok: A laboratóriumi vizsgálatokra egyéb betegségek kizárása miatt lehet szükség, mert az úgynevezett direkt és indirekt bilirubin vérszint, valamint a vizeletben a direkt bilirubin kimutatásával a sárgaságok alaptípusai jól elkülöníthetők egymástól.

A tünetmentes epekő nem igényel kezelést, de a diagnosztizált epekőbetegséget csak panasz után ismerjük fel.
A modern technika forradalmasította az epekőbetegség gyógyítását is. Általánosságban elmondható, hogy hagyományos műtétre csak szövődményes esetekben van szükség.

1. Az hagyományos epehólyag-eltávolító műtét meglehetősen megterhelő volt és a beteg felépülése heteket vett igénybe. Ennek megfelelően a műtét szövődményei is gyakoriak és sokszor súlyosak voltak.

1. A laparoszkópiás kolecisztektómia hasi tükrözés során történő epehólyag-eltávolítást jelent, mely műtétet világszerte a nyolcvanas években vezették be. Ma főként tüneteket okozó epekőbetegségek eseteiben használják. Az amerikai kórházakban, szövődménymentes esetben, egy napos kórházi tartózkodást elegendőnek tartanak a beavatkozás elvégzéséhez. A honi ellátás ennél még konzervatívabb. Fontos, hogy az epehólyag eltávolítása a kivezetőcsővel együtt történjék, mert a túl hosszúra hagyott "kacs" újabb epekő kialakulására ad lehetőséget. Gyakorlott kezekben a szövődmények gyakorisága nem éri el az 1%-ot.

Az epekő-betegség megnyugtató gyógyítását a hólyag eltávolítása jelenti, ellenkező esetben a kő kiújulásának nagy a valószínűsége. A műtét előtt és után az orvos diétát rendel el, antibiotikumot rendel a betegnek.

Gyógyszeres kezelés:

• Gyulladás gyanúja esetén olyan antibiotikumok használatára kényszerülünk, amelyek hatékonyak a bélbaktériumokkal szemben.

• Epesavas sók szájon át adagolva feloldhatják a követ, de a siker csak legalább két éven át végzett kezeléstől várható. Ezekkel a gyógyszerekkel (chenediol, ursodiol) legfeljebb az esetek 40%-ában várható teljes gyógyulás, és a kezelés abbahagyását követően gyakori a kiújulás. Ráadásul csak a koleszterinkövek ellen vethetők be.

• Próbálkoztak hasfalon keresztül, egyenesen az epehólyagba vezetett katéter segítségével történő kőoldással, de az eredmények és a beavatkozás fokozott kockázata miatt nem terjedtek el széles körben.

• Kőzúzás: Az elektrohidraulikus shockhullámmal történő kőzúzás (ESWL = electrohydraulic shock wave lithotripsy) hatékonyan roppantja össze a köveket. A módszer nem alkalmazható abban az esetben, ha több apró kő van jelen, a kő túl nagy, vagy gyulladásos folyamat gyanúja merült fel.

A modern műtéti beavatkozások segítségével a teljes gyógyulás aránya 99%. Szövődményes esetekben (cholecystitis, cholangitis, pancreatitis, perforáció okozta diffúz hashártya-gyulladás, epehólyagrák, stb) a gyógyulási esélyeket a szövődmények határozzák meg.

A fogamzásgátló tabletták - minden híreszteléssel ellentétben - nem fokozzák a kőképződés gyakoriságát, de növelik a köves epehólyag okozta görcsök esélyét. Ezért a fogamzásgátló használata mellett az esetek jelentősebb hányadában derül ki a kövek léte, ami magyarázhatja a fogamzásgátlók ilyen hatásáról elterjedt tévhit eredetét.
Az epekő az epehólyag eltávolítása után is hagyhat maga után szövődményt. Ilyen betegség például az epevezeték és a hasnyálmirigy-vezeték közös kivezető nyílásának ("Vater-papilla") elhegesedése, "szklerózisa". Az újabb elzáródás idült hasnyálmirigy-gyulladást okozhat. Megoldása gyomortükrözés módszerével történik, az eszköz alkalmas ugyanis arra, hogy a heges Vater-papillát átvágja.