A mélyvénás trombózis vérrög képződése a mélyen fekvő vénákban, leggyakrabban az alsó lábszárakban. Amíg a vérrög kötőszövetesen nem szervül, életveszélyes szövődmény - például tüdőembólia - forrása lehet.

Átlagosan évente 2000 ember közül egynél alakul ki a betegség, a nőknél valamivel gyakoribb. Az első trombózis után már sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki második, illetve többedik.

Virchow szerint az érpályán belül kialakuló véralvadás, egyben a mélyvénás trombózis, okait három csoportra sorolhatjuk:

1. Érfalsérülés: bármilyen gyulladás, meszes plakk, külső behatás, sugárkezelés, stb. kapcsán létrejöhet az érbelhártya sérülése, melynek kapcsán az érfalból jelentős mennyiségű véralvadási faktor szabadul fel, és a sérülés helyén a vérlemezkék (trombociták) összetapadnak.

1. A vérkeringés lassulása: Tartós ágyhoz kötöttség, sérült vagy operált végtag rögzítése, jelentős visszértágulat, szívelégtelenség, stb. kapcsán a véráramlás lassul, ami ma még ismeretlen mechanizmus útján segíti a véralvadást.

1. A vér alvadékonyságának fokozódása következik be, pl. fogamzásgátló tabletták, dohányzás, szövetszéteséssel járó betegségek, veleszületett génhiba (Leiden-mutáció), stb. kapcsán. A vörösvérsejtek túltermelése (policitémia) szintén fokozza a vér alvadékonyságát.

A mélyvénás trombózis leggyakoribb formája a medencevénák és az alsó lábszár-trombózisa. A láb vérkeringése ugyanis könnyen lelassulhat, ha izmai nem mozognak eleget.

A lábszár vénáinak két nagy csoportja a bőr alatt található, ún. felületes vénák és az izmok között elhelyezkedő mélyvénák. A felületes és a mélyvénákat rövid vénák kötik össze egymással. A testrészek közül - a nehézségi erő hatása és a testhez viszonyított alacsony helyzete miatt - a lábból a legnehezebb a vér visszaszállítása a szív felé. A megfelelő irányú áramlás segítésére a mélyvénákban található vénabillentyűk megakadályozzák a vér visszacsorgását. Mozgáskor, járáskor a vért az izomösszehúzódások pumpáló hatása préseli a billentyűkön - ezeken az egy irányba nyíló csapóajtókon - keresztül a szív irányába. A felületes vénákat nem veszi körül izompumpa, itt csak a billentyűk akadályozzák a visszaáramlást. A kétféle vénát összekötő ereken keresztül a vér ezért először a mélyvénákba továbbítódik, hogy végül a szívbe jusson. A mélyvénás trombózis egyik legfőbb oka ebből kifolyólag a lábak tétlensége a mozgáshiány, a hosszan tartó ülés, megelőzése pedig a rendszeres testmozgás, séta, a lábak mozgatása.

Legjellegzetesebb tünete az alsó lábszár járásra fokozódó fájdalma. A láb duzzadt, kékesen elszíneződik. Az érintett alsó lábszár bőrfelülete a gyulladás miatt meleg, körfogata mérhetően megnő. A lábfej hátrafeszítésével a térdhajlatban a beteg erős fájdalmat jelez (Homan-tünet).

Késői tünet a bőr barnás elszíneződése a bokáknál, amit a kitágult vénákból kivándorolt vörösvértestek okoznak. Itt a bőr sérülékenyebb, könnyebben fekélyesedik.

A trombózis azonban minden tünet nélkül is bekövetkezhet, ez az ún. néma trombózis, és csak a későbbi évek során bekövetkező lábszárödéma, visszértágulat, a bokatáj kötőszövetes megkeményedése és rozsdabarna elszíneződése (= poszttrombotikus szindróma) jelzi a vérrögösödés korábbi lezajlását. A vérrög leszakadásával kialakulhat masszív tüdőembólia, mely hirtelen halált eredményez.

Szívrendellenesség társulása esetén a trombus bekerülhet a tüdőszövetet ellátó artériás hálózatba, és tüdő-infarktust okozhat, mely erős, szúró jellegű mellkasi fájdalommal, heves köhögéssel és vérköpéssel jár. A folyamatosan leszakadó kisebb trombusok krónikus tüdőembóliát is okozhatnak, mely sokszor csak jelentéktelen alsó légúti panaszokban nyilvánul meg. A kisebb trombusok a tüdőn, mint elsődleges szűrőn, át is hatolhatnak, ilyenkor agyembólia is lehet a következmény.

Ágynyugalom és alvadásgátló kezelés hatására a vérrög (trombus) növekedése megáll, és a szervezet vérrögoldó enzimjei jelentős részét fel is oldják. A trombus másik részét kötőszöveti sejtek járják és szövik át, aminek következtében a trombus - orvosi kifejezéssel - szervül.

A jellegzetes tünetek alapján, a lábszárak körfogatának azonos szintben történő mérésével a diagnózis általában egyértelműen megállapítható. Olykor szükség lehet a mélyvénás rendszer ultrahangos, vagy érfeltöltéses röntgenvizsgálattal (flebográfia) történő vizsgálatára is. A tüdőembólia a jellegzetes tünetek, mellkasröntgen és EKG segítségével igazolható. Kétes esetben izotópos vizsgálat (tüdő szcintigráfia) is szóba jön.

A kezelés célja a véráramlás helyreállítása az érintett területen. A gyógyszeres kezelés célja a vérrög növekedésének megakadályozása. A vérrög feloldásáról a szervezet saját vérrögoldó (fibrinolítikus) rendszere gondoskodik. Ma már többnyire a laboratóriumi beállítást nem igénylő véralvadásgátlók, ún. alacsony molekulasúlyú heparinok adását végzik, napi egyszeri injekció formájában, 3-6 hónapon keresztül. A heparint természetesen fel lehet cserélni tablettákra is (K-vitamin antagonisták, pl. kumarinok), ilyenkor azonban rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal nyomon kell követni a véralvadási paraméterek alakulását.

Két-három hétig, amíg a már kialakult vérrög (trombus) nem szervül, szigorú ágynyugalom szükséges a trombus leszakadásának megelőzésére. A lábat rugalmas pólyával bekötve, felpolcolt állapotban kell tartani a vénás keringés gyorsítása érdekében.

A vénák sohasem gyógyulnak meg a trombózist követően. Az újabb trombózis megelőzésében fontos a rugalmas harisnyanadrág, zokni viselése, mert így a vénák összeszorított állapotban maradnak.

A trombózis megelőzésének leghatékonyabb módja - legalábbis erősen trombózisra hajlamosító körülmények között (pl. baleset kapcsán törött végtag rögzítése, ágyhoz kötöttség, stb.) - a tartós véralvadásgátló kezelés (pl. alacsony molekulasúlyú heparinok napi adásával). Korábbi érelzáródásos betegségek (pl. szívinfarktus) megelőzésében hatékony az alacsony dózisú aszpirin adása is.

A dohányzás rendkívüli mértékben növeli a trombózis kockázatát, mert érfalsérülést okoz, lassítja a vérkeringést, és fokozza a vér alvadékonyságát is. Különböző rendszeresen szedett gyógyszerek hatása is lehet véralvadásra hajlamosító.

A fogamzásgátló tabletták önmagukban ritkán okoznak trombózist (1-2/100 000 fő/év), de más kockázati tényezők (pl. visszértágulat, dohányzás, stb.) hatását felerősítik, ezért elengedhetetlen a gondos gyógyszerválasztás.

Önmagában a trombózis nem halálos betegség. Masszív tüdőembólia esetén a betegség halálozási aránya viszont igen magas. Nagyon sok esetben a beteg életkilátásait az alapbetegség határozza meg. Csontritkulás miatti törések miatt ágyhoz kötött idős betegeknél a mélyvénás trombózis halálozási aránya eléri az 50%-ot.

A mélyvénás trombózis nem azonos a felszíni trombotizáló vénafalgyulladással (tromboflebítisz). A két állapot elkülönítése természetesen felelősségteljes orvosi feladat. A visszértágulat oka és következménye is lehet a trombózisnak. A jelentős visszértágulat megnyugtató módon műtéttel gyógyítható.

Trombózis bárkinél kialakulhat. Ezért, ha arra utaló tüneteket tapasztal, feküdjön le, lábát polcolja fel, és értesítse az ügyeletes orvost. Saját lábán ne közlekedjen mindaddig, amíg a betegséget ki nem zárták, illetve meg nem gyógyult.

Ha fogamzásgátló tablettát szed, ne dohányozzék. Évente legalább egyszer jelenjen meg orvosi vizsgálaton annak érdekében, hogy a tablettaszedés ellenjavallatait, többek között a mélyvénás trombózis lehetőségét kizárják.