. Debreceni Zoltán író
.
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad
Debreceni Zoltán : Addig menj amíg várnak
Mosolyogva menj haza Kisvejkére.
Mert téged még haza várnak.
Örülhetsz a drága jó apádnak.
Addig menj Erzsike.,
amég hallod,hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.
Menj, menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a jó apád vállára.
Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.
Örülhetsz a drága jó apádnak.
Addig menj Erzsike.,
amég hallod,hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.
Menj, menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a jó apád vállára.
Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.
Akkor sem ha a sebeid fájnak.
Ne szomorítsd el a lelkét,
a drága jó apádnak.
Ne szomorítsd el a lelkét,
a drága jó apádnak.
. Stríz Erzsébet páromnak írva írtam 2014-ben