Debreceni Zoltán - A drága jó édesapámra emlékezem...

Apám, édesapám a sírhalmod előtt fejet hajtva állok.
Sok-sok éve már annak, hogy a temetőbe a sírodhoz kijárok.
A sok, sok gonddal csöndesen elmentél,
tudom nem fáj már neked ez a cudar élet.
De a szívemben apám megőrizlek és dicsérlek ameddig csak élek.

Színes virággal díszített sírodon a gyertyalángja fényesen lobog.
A szívem a szomorú bánattól keserű majd széjjel szakad.

Analfabétán is embert neveltél belőlem.
Elvontad miattam magadtól az utolsó falatot.
A sárból kiemelted magasra a drága fiadat.

Halottak napján a novemberi szélben,
suttogom az égfelé sírva az áldott nevedet.
Köszönöm az Istennek, hogy jó apaként engedte, hogy neveljél fel engemet.

A Hosszúpàlyi temetőbe a sírhalmodnál nekem
a legkedvesebb imám.
Mikor kimondhatom hangosan: nagyon szeretlek drága édesapám.

www.zoltand.eoldal.hu