Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok... 

Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.

Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.

És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan

Kismarja vadregényes,
gyönyörű szép vadvirágos tája.
A Berettyó folyó szépen lassan

ballag a határában.

Gyerekkoromban hajdanán,
sokat fürödtem benne.
Mikor a drága jó apám,
nekem megengedte.

A vizében delelt,
az ötszáz darabból álló falusi gulya.
Én meg vígan pancsoltam,
a csillogó hűsítő folyóban.

Apám a nagy karimájú kalapját,
előre húzta
A napfénytől a folyóban,
kis fiát, hogy
nagyon jól lássa.

Pásztor tűznél sütötte meg,
a kissé avas szalonnát.
Házi puha kenyérre,
csöpögtette nekem a zsírját.

Ha rágondolok a régi szép időre.
Könny szökik még ma is,
mind a két szemembe.

www.zoltand.eoldal.hu