Debreceni Zoltán író tollából.
Elmerengve nézek a Lengyeli tájon végig.
Napfénybe fürdik a Lengyeli tó.
Minden csendes és megnyugtató.
Olyan nyugodt veled itt Böbe most a zöldellő táj.
Nagyon boldog vagyok,
semmim se fáj.
Nem fúj a szél,
sima a tó.
A madarak hangja gyönyörű szép,
a virágok illata oly bódító.
A levegő meg se lebben,
minden pihen néma csendben.
A Lengyeli tó körül csak boldog gyerekeket,
és párokat látok.
Istenem hintsd el bennem az örök boldogságot.
A fűben szöcskék ugrálnak,
a színes tarka lepkék virágról virágra szállnak.
Hirdetik létét a nyárnak,
és szépségét a Lengyeli tájnak.
www.zoltand.eoldal.hu