Néma sötétség költözött a szobámba.
Egyed ül vagyok,
a házban nesztelenül matat a magány.
Szívem minden zugát,
a bú bánat járja át.
Csak a csend beszél hozzám,
kérem,hogy maradjon.
De esni kezd az eső,
a szél is hegedül.
A csend meghallja rögtön elmenekül.
Csak a bánat marad nálam egyedül.