Pocsaji írók . Debrceni Zoltán költő

Kisvejke. Debreceni Zoltán író

. 

. 

  Debreceni Zoltán író múzsája Csajé 

Debreceni Zoltán író múzsája Csajé

Pocsaji író, Debreceni Zoltán  

Biharkeresztesi író, Debreceni Zoltán

Pocsaj Téglavető ott hevert a tó partján
valamikor régen.
A temető kert is ott volt nem messze a közelében.
Az úton a hideg szél sokszor az arcomba csípett,
mikor télen kora reggel a havas úton iskolába mentem.

Csak az Isten látta, hogy dideregtem és mennyit szenvedtem.

Seres Kati fogta a kezemet

úgy vigasztalt engem.

Majd szerelemre is megtanított. 

A csókhoz is meghozta a kedvem.

Szorosan átöleltük egymást a holdas éjszakába.

Hogy csókolóztunk az udvarban csak a nyárfa látta.

Szorosan fogtam a feszes fenekét

 számba rakta a gyönyörű keblét.

A lámpát lehúzta nem volt szükség fényre,

Két szeme csillagként ragyogott az éjbe

Nyelve szaporán a nyelvemmel játszott

háza előtt a nyárfa biztos mindent látott.

Csókja megbolondított ,.. 

Olyan volt mint a legédesebb méz.

de kár, hogy  elmult s már csak egy szép emlék.

Szeretném látni s mefogni a kezét,

hátha életre kelne a gyögyörű szép emlék.

Pocsaj.. Debreceni Zoltán író, költő 

Híres Cigány emberek/ Debreceni Zoltán (Loló) 

Pocsaj Téglavető telep


Pocsaj egy több századot át élt régi település,a 14-századba már beszéltek róla.

Pocsaj az álmosdi Chyre család pocsaji ágának ősi fészke volt. 1415-ben Pocsaji Péter és László, valamint Álmosdi János és László birtoka volt, mely utóbbi Zsigmond király engedélyével itt kastélyt is építtetett.

1514-es parasztlázadás-kor Pocsaji Lászlót is megölték, birtokai nagy részét Bajoni János és Benedek nyerte el, a többi birtokrészt Tahy Ferenc, Dobó István erdélyi vajda, majd szécsényi Németh Ferenc kapta meg.

1552-ben Pocsaj birtokosa Korlatovics Péter és a váradi püspök volt, majd a Rákócziaké lett.

1732-ben ismét a váradi püspöké és gróf Ditischein birtoka volt.

A 18. század elején gróf Steinberg Ádám és gróf Zichy Ferenc volt birtokosa. A 20. század elején pedig gróf
Zichy Ágoston és a nagyváradi 1. sz. püspökség volt itt a nagyobb birtokos.

 

Szásztelek, Debreceni Zoltán - Mezítláb a csillagok között., Pocsaj, Hosszúpályi

Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé 

Pocsaj Téglavető telep

A falutól távolabb az út mellett Pocsaj és Nagyléta között lévő régi Cigány lakta település volt.
A Református temető és egy tó mellett helyezkedett el.
Itt alul iskolázott,analfabéta cigány származású emberek éltek.
Kisebb házakba kunyhókba.
A cigánytelep a 20-század végén teljes egészében megszűnt.
Szemét telepként használták,a 21-század elejéig.

2001-ben a település lakosságának 84%-a magyar, 14%-a többsége alul iskolázott cigány és 2%-a román nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Pocsaj várai

A községben az Ér és a Berettyó folyó között valamikor egy földvár állt, amelynek helyére később egy újabb vár épült. A község melletti hídnál egy nagy emeletes vámház állt, amely régen a vár belsejébe esett. 1750-ben házépítés alkalmával az omladékok közül egy kőtábla került elő, melybe Lorántffy Zsuzsanna neve volt belevésve. Ez az épület lehetett az elővára II. Rákóczi György várának, melyet 1641-ben építtetett a régi földvár helyébe. 1653-ban itt tartotta lakodalmát Apafi Mihály, a későbbi fejedelem Bornemisza Annával. 1660-ban Szejdi basa a várat bevette és leromboltatta. 1661-ben, egy évvel később Szinán váradi basa ismét felépíttette.

Pocsajnak e váron kívül még 3 kisebb váracskája is volt: Leányvár, a Hosszúzugi vár és a Hídközi vár, melyeknek azonban mára már nyoma veszett.

A Leányvár elnevezéshez a hagyomány érdekes magyarázatot fűz, mely szerint Marót fejedelem ezt a várat adta Hanza leányával menyasszonyi ajándékul Árpád fiának, Zoltának.
2010-ben a falu lakossága 2586 fő volt

Debreceni Zoltán 

Derecske - Debreceni Zoltán író 

Debreceni Zoltán:  Vers Dombóvárról... 

Dombóvár, te város a völgy mélyén,
Hol a múlt és jelen találkozik édesen.
A sok tavaid vígan mosolyognak! 
A várfalak között a történelem szavakban 

hozzánk szólanak.

A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat,
A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok.
A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng,
Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.

Dombóvár, te csendes és barátságos hely,
Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt.
A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei,
És a város szívében a szeretet mindig él.

Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk,
Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók.
Legyen boldog minden napod, Dombóvár,
Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.

  (Debreceni Zoltán Dombóvár MÁV állomás) 

 

 

 

Debreceni Zoltán: A Cigány szomszédom...

Árva gyermekként nevelkedtem én fel
Pocsajban a Téglavetőben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal,
jártam sokszor iskolába.

Cipőm lyukas volt,
a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság,
elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény árvát még
a boldogság sem szereti.

A szüleim elköltöztek tőlem,
a mennyekbe.
Engem itt hagytak egyedül,
a nagy szegénységbe.

Egy nyári szép napon Pocsajban a szigeten sétáltam,
az éhségtől szédülten. 
Sóskát ettem a vadvirágok között.
Akkor tájban a forgó is,
néhány hétre Pocsajba költözött.

Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni,
a piactéren a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára, színes lóra
és a hajókára.

A cigány szomszédom ismerte jól
a keserű, árva életemet.
Tudta,hogy árva vagyok.
a szüleim a Jézuskához költöztek.
Ezért ha tehette megsimogatta mindig
a bozontos fejemet.

A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Egy nagy szelet péki kenyeret azonnal zsírozott.
Csodálkozva néztek rám a sok apró cigány gyerekek, hogy milyen jó ízűen eszem,
a zsíros kenyeret.

A cigány szomszédom
nem is oly sokára.
Elvitt engem a piactérre
a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám,
mint saját gyermekére.
Felültetett többször a színes lóra,
és a hajókára.

Kaptam tőlük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam tőlük szívből jövő
sok-sok szeretetet.

Nem is felejtem el soha
azt a gyönyörű délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szívű sok gyerekes,
kedves cigány család.

Sándoros tanya : 1974 nyara

 

Debreceni Zoltán: Megőszült a hajam... 

Megőszült a hajam a nagy része elkopott.
A cudar élet engem teljesen becsapott.
Az életre fogom az egész hibámat.
Pedig én hibáztam mert nagyon szeretem,
ezt a megkopott világot.

Debreceni Zoltán: Tiszaparti szerelem Szegeden nagyon régen, hogy megtörtént azt nem tudom. A Tisza partján az erdő szélén, egy barna fiú és egy szőke kis lány együtt ültek egy padon. Felettük a sötét égen, láttak fényleni két csillagot. A szerelemtől a két szemük, mint a csillag úgy ragyogott. Ahogy ültek csókolóztak, egymás szemébe néztek. Lássuk csak meg közelebbről, milyen furcsa az élet. Csodálták az erdő csendjét, meg a vadvirágok illatát. Mind kettőjük egész testét, a nagy szerelem járta át. Nem csak egymás derekát fogták. Történt az erdőben más egyéb. Ha valaki ott járt volna, hallotta volna a fák lélegzetét. A meleg nyár után hűvös ősz jött, Érezte a szőke lány. Hogy az erdőben nem csak a hideg járta át a derekát. Szép karcsú szőke lányból lassan pocakos gyönyörű menyecske lett. Tél után az új tavaszra, a gólyával egy kis csomag érkezett. Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát. Egymásra néztek kacsintottak, hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár. Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog. Megcsillanni látták benne a Tisza partján látott, ragyogó két csillagot. A szőke lány úgy hallatszik orvos lett. Egy szép nagy kórházban, belgyógyászként dolgozik. A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét. A barna fiú megjárta a poklok-poklát, beteg lett és kioperálták a féltüdejét. (Debreceni Zoltán Hajdúbagosi háza)    Debreceni Zoltán: Buta szél... Megvadult a szél tegnap pedig olyan szelíd volt. Simogatta szellőkén az arcomat, s fülembe dudolta a régi dallamot. Most töri a kerítés a földön hempereg, hozza a nagy esőt hajtsa a felleget. Mi történt veled láthatatlan szél? Mennyi munkát adtál nekem,? minden itt hever szanaszét.! Nyugodj meg hagyd meg a háztetőt. Hagyd, hogy lássam még ahol anyám boldogan nevetgélt...                  (Debreceni Zoltán író)    Debreceni Zoltán : Augusztusi nyár. Veled jártam itt valamikor az augusztusi nyárban. Virág tengerben sétáltál a Hajdúbagosi pusztában. A bárányfellegek is gyönyörködtek benned. Csak lassan bandukoltak a fellegekkel tarkitott égen. Olyan volt a rét mint egy színes virág tenger. Most itt sétálok búsan két kisírt szemmel. A fák is halkan vigasztalnak, suttogják felejtselek el téged. Én mosolyogva igennel bólintok rájuk. Pedig a szívem majd megszakad bennem.       (Debreceni Zoltán konyha)    Debreceni Zoltán: Egyszerű kis szerény konyha... Egyszerű kis szerény konyha Nem kell ettől több nekem. Higgyétek el jó barátok, A sírba el semmit sem viszek. Szívemhez nőt itt minden Csak a jó Isten tudja, ennyire miért szeretem. Ezek nélkül búsabb lenne. a boldogtalan életem. A gáztűzhelyen tea főző. mellette egy régi kotyogó. Elférne még több is rajta, ha lenne több ennivalóm.

Kisvejke. Debreceni Zoltán író

. 

Debreceni Zoltán: Augusztusi nyár.

Veled jártam itt valamikor az augusztusi nyárban.
Virág tengerben sétáltál a Hajdúbagosi pusztában.
A bárányfellegek is gyönyörködtek benned.
Csak lassan bandukoltak
a fellegekkel tarkitott égen.

Olyan volt a rét mint egy színes virág tenger.
Most itt sétálok búsan két kisírt szemmel.
A fák is halkan vigasztalnak, suttogják felejtselek el téged.
Én mosolyogva igennel bólintok rájuk. 
Pedig a szívem majd megszakad bennem

www.zoltand.eoldal.hu

Régió / város hozzáadása:

Kapcsolódó híresség: