Pocsaji írók . Debrceni Zoltán költő
 |
.
Pocsaji író, Debreceni Zoltán
 |
.
Pocsaj Téglavető ott hevert a tó partján
valamikor régen.
A temető kert is ott volt nem messze a közelében.
Az úton a hideg szél sokszor az arcomba csípett,
mikor télen kora reggel a havas úton iskolába mentem.
Csak az Isten látta, hogy dideregtem és mennyit szenvedtem.
Seres Kati fogta a kezemet
úgy vigasztalt engem.
Majd szerelemre is megtanított.
A csókhoz is meghozta a kedvem.
Szorosan átöleltük egymást a holdas éjszakába.
Hogy csókolóztunk az udvarban csak a nyárfa látta.
Szorosan fogtam a feszes fenekét
számba rakta a gyönyörű keblét.
A lámpát lehúzta nem volt szükség fényre,
Két szeme csillagként ragyogott az éjbe
Nyelve szaporán a nyelvemmel játszott
háza előtt a nyárfa biztos mindent látott.
Csókja megbolondított ,..
Olyan volt mint a legédesebb méz.
de kár, hogy elmult s már csak egy szép emlék.
Szeretném látni s mefogni a kezét,
hátha életre kelne a gyögyörű szép emlék.
Pocsaj.. Debreceni Zoltán író, költő
 |
Pocsaj Téglavető telep
Pocsaj egy több századot át élt régi település,a 14-századba már beszéltek róla.
Pocsaj az álmosdi Chyre család pocsaji ágának ősi fészke volt. 1415-ben Pocsaji Péter és László, valamint Álmosdi János és László birtoka volt, mely utóbbi Zsigmond király engedélyével itt kastélyt is építtetett.
1514-es parasztlázadás-kor Pocsaji Lászlót is megölték, birtokai nagy részét Bajoni János és Benedek nyerte el, a többi birtokrészt Tahy Ferenc, Dobó István erdélyi vajda, majd szécsényi Németh Ferenc kapta meg.
1552-ben Pocsaj birtokosa Korlatovics Péter és a váradi püspök volt, majd a Rákócziaké lett.
1732-ben ismét a váradi püspöké és gróf Ditischein birtoka volt.
A 18. század elején gróf Steinberg Ádám és gróf Zichy Ferenc volt birtokosa. A 20. század elején pedig gróf
Zichy Ágoston és a nagyváradi 1. sz. püspökség volt itt a nagyobb birtokos.
Pocsaj Téglavető telep
A falutól távolabb az út mellett Pocsaj és Nagyléta között lévő régi Cigány lakta település volt.
A Református temető és egy tó mellett helyezkedett el.
Itt alul iskolázott,analfabéta cigány származású emberek éltek.
Kisebb házakba kunyhókba.
A cigánytelep a 20-század végén teljes egészében megszűnt.
Szemét telepként használták,a 21-század elejéig.
2001-ben a település lakosságának 84%-a magyar, 14%-a többsége alul iskolázott cigány és 2%-a román nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Pocsaj várai
A községben az Ér és a Berettyó folyó között valamikor egy földvár állt, amelynek helyére később egy újabb vár épült. A község melletti hídnál egy nagy emeletes vámház állt, amely régen a vár belsejébe esett. 1750-ben házépítés alkalmával az omladékok közül egy kőtábla került elő, melybe Lorántffy Zsuzsanna neve volt belevésve. Ez az épület lehetett az elővára II. Rákóczi György várának, melyet 1641-ben építtetett a régi földvár helyébe. 1653-ban itt tartotta lakodalmát Apafi Mihály, a későbbi fejedelem Bornemisza Annával. 1660-ban Szejdi basa a várat bevette és leromboltatta. 1661-ben, egy évvel később Szinán váradi basa ismét felépíttette.
Pocsajnak e váron kívül még 3 kisebb váracskája is volt: Leányvár, a Hosszúzugi vár és a Hídközi vár, melyeknek azonban mára már nyoma veszett.
A Leányvár elnevezéshez a hagyomány érdekes magyarázatot fűz, mely szerint Marót fejedelem ezt a várat adta Hanza leányával menyasszonyi ajándékul Árpád fiának, Zoltának.
2010-ben a falu lakossága 2586 fő volt
www.zoltand.eoldal.hu
