Debreceni Zoltán író tollából.

Mint ahogy édesanyja simogatja alvó
kisgyermeke arcát.
Olyan boldogan gondolok én rád,
Pocsaj, szülőhazám.
Pocsaj falum, elsodort messzire tőled az élet.
Mindig velem jöttek rólad
a gyerekkori gyönyörű emlékek.

Ott járt Vadas Ernő kocsmájában a drága jó apám.
Vette nekem a fasírtot és a sok pogácsát.
Iszogatta a szőlőskerted legjobbik borát.
Mosolyogva nézte a Vadas Ernő kocsmáros család.
Mikor a piros bor végigcsorgott a kis bajuszán.


www.zoltand.eoldal.hu