Debreceni Zoltán versíró
 |
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Debreceni Zoltán - cigány költő műve
Nagykerekibe megjött már a tél.Esik a havas eső,
és fúj a hideg szél.
Az égről a nap is könnyes szemmel,
tekint le a megdermedt,
elhervadt tájra.
Aztán visszabújik,
a felhők mögé.
Onnét gondol,
a gyönyörű szép virágos nyárra.
www.zoltand.eoldal.hu
