Szeged. Esti séta a Tisza-parton - Debreceni Zoltán


Szeged. Esti séta a Tisza-parton - Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán író tollából.

Természet

Nyári este sétálok a Tisza-partján egyedül.
Egy szőke leány emléke a lelkembe a régi múltról hegedül.
A városra csendesen rég leszállt az éj.
A hold már odafent fényesen ragyog.
Az égről kacsingatnak rám a hunyorgó csillagok.

Nyugodtan csendesen alszik a város,
büszkén
mosolyog rám a szegedi táj.
Lágyan ringatózik a Tisza vizén az ezüstös álmos holdsugár.

A Tisza-partján egyedül ülök a gyepen,
a föld még őrzi a nap melegét.
Hallgatom merengve a város felől szivárgó éjjeli zenét.

Fájós lábamnál halk neszeléssel a hullám partot ér.
Megszeppenek mert elrepül a fejem felett egy sötét denevér.

Bánatos arcomat a csillagos ég felé emelem.
Az ezüstös holdat keresi a fáradt tekintetem.
Kedves hányszor sírtuk át ketten itt az éjszakát.
Hányszor zokogtad el vállamon a szíved bánatát.

Most a sárga holdfény füröszti sós könnyeimtől sápadt arcomat.
Leszeretné mosni róla minden szomorúságomat.

Nehezen állok fel,
lassan bicegve haza indulok.
Az éjszaka vigyáz rám körülöttem sötéten imbolyog.

A keserű bánat és a magány kísér karonfogva hosszú utamon.
A múltam terhét
Vonszolva cipelem örökre a beteg vállamon.

www.zoltand.eoldal.hu

Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2014. március 9. Szerkesztette: Debreceni Zoltán Író
Nézettség: 344


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: