Petőfivé lenni


Petőfivé lenni

Ki is merne manapság már Petőfivé lenni,
Letenni a szelíd tollat, s önként halni menni.
Ismertek-é nemes csatát, mit érdemes megvívni?!
Tudtok-e oly harcmezőt hol zászlót lehet vinni?!

Illúzió, ábránd, mibe ringatnak minket,
Minden reggel felkenjük magunkra a sminket.
S míg van olyan, ki fél szembenézni a valóval,
Becsaphatnak minket orvul a Falóval.

Gyászolom a nemzetem, mert elhagyta a remény.
Nincs jelene se jövője, darabokban szegény.
Egykor híres bátorságot visszanyerni nehéz,
Feladni az osztottságot, összefogni merész.

Múltjára oly büszke népem, ne haldokolj! Éledj!
Elég volt a gyávaságból, öntudatra Ébredj!
Közös célért, kéz a kézben legyünk mind Petőfik!
E világnak példát adni, ilyen módon illik.

Vedd vissza önmagad a kizsákmányolóktól!
Zúgjanak a harangok jó Magyarországból!
Mutasd meg erőddel, győzzél a szíveddel,
Hogy rab lettél hazádban, többé már ne tűrd el!


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2014. március 13.
Nézettség: 663

Forrás:
veniam.hu - Számomra kétségtelenül Ő a legnagyobb költő és legszívesebben vele beszélném meg a legtöbb gondolatom. Vajon mit szólna a mai Magyarországhoz?


   







Tetszik  

Megjegyzések

Debreceni Zoltán Író
csütörtök, 2024. március 28. 15:16
Debreceni Zoltán - Párosan gyönyörű az élet...

Leskelődik a nap a bárányfellegek között.
A gyönyörű kikelet már virágba öltözött.
Gyermeklácfütől sárgálik a zöldellő rét.
A tóban úszkálnak a formás tőkerécék.

A horgászok csendben körül ülik a tavat.
Boldogan fogják meg a horogra akadt halat.
Gondtalanul ballagok melletted a tóparján,
mosolyogva a két szemedbe nézek.
Istenem párosan milyen gyönyörű az élet.




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: