MÓKUCI, MÓKUCI…
Mókuci - Mókuci, fölmászott a fára,
De nem azért, hogy erdő szélét meglássa.
Nyugodtan szeretett volna szundikálni,
Mert nem akart maga körül senkit sem látni.
Kényelmesen elhelyezkedett az ágon,
Szemét is lehunyva az égvilágon
Semmire sem gondolva próbált aludni,
A fáradalmait majd jól kipihenni.
Álomba ringatózott kicsiny Mókuska,
Felgyülemlett gondjait másnapra hagyva
Mélyen elmerülve álom tengerébe,
Valóságnak tűnő erdei szépségbe.
De jaj, mi történt véle olyan hirtelen,
Miközben alukázott oly édesdeden?
Álmában a kicsi ágat eleresztve,
Szabadeséssel talajt fogott sietve.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 03. 29. Szombat este 20:22