Debreceni Zoltán zsidócigány író
Egymás mellett ülve nézni esténkén a csillagos eget.
Közben hallgatni mit mesélnek múltunkról a Kisvejkei hegyek.
Fáradt ráncos kezemben szeretném fogni szarkalábbal díszített kezed.
Mosolyogva nézném csendesen a huncut búza kék szemed.
Ketten ballagnánk májusban az ezüstös őszbe.
Néznénk elkeseredetten az ezüstös lombhullást.
Ha életem elakarja nekem is ragadni május,
nagyon félek meghalni.
Űzd messzire kedvesem tőlem a halált.
De ha a szívtelen mégis legyőz,
kaszája szívembe talál.
Te utána is csak fogd szorosan az élettelen kezemet.
Hagy tudjak dicsekedni benned az Istenek,hogy nézze meg,
mennyire szeret a kedvesem engemet.