Debreceni Zoltán író tollából
|
|||
Szomorú a cigány sorsa,
mert nincsen senki
akiben megbízhatna.
Nem nagy szegénynek a vágya.
Csak mindennap jól lakhasson a családja.
Az ég felé emeli a bús fáradt tekintetét.
Imára kulcsolja a sápadt két kezét.
Istenem kérlek adjál nekünk munkát,
adjál nekünk húsos szalonnát
puha kenyeret.
Éhezett, nélkülözött a szegény cigány már eleget.
www.zoltand.eoldal.hu
