Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Megjött az este nem sokára feljön az égre a hold,
hunyorogva ragyognak az égen a csillagok.
Keserű a szivem mert te ott,
én pedig itt vagyok.
Elfúja az esti szél a gyertya lángot.
Elhajtsa a hajnali fény a szemünkből a gyönyörű szép álmot.