Tallózgatom gyöngysoraid, s hallom dallamunk,
Jól tudom, már soha többé nem tagadhatunk.
Omladozik szívem körül a fakó sziklafal,
Minden éber dobbanása új szerelmet vall.

Ha itt leszel, majd karjaimban kedves bolondom,
Elhiszem, hogy álmaimat ébren álmodom.
Ha ott leszel majd karjaimban, érezni fogod,
Nem kerestél, megtaláltál, az igazid vagyok!

Vágy és remény beteljesül, valóságos végzet.
Testünk, lelkünk, egyé forrja a világmindenséget.
Velem fekszel, s vélem ébredsz, akkor majd valóban,
Értelmet nyert életünket, megcsodáljuk magunkban.

Olvasgatod hű szavaim, s hallod dallamunk,
Jól tudod, már soha többé nem tagadhatunk.
Omladozik körülötted régi életed,
Boldog vágyad, szerelmünket titkon megéled.