Mosolygós a szemem,
Édes az élet,
Mióta ismerlek,
Szeretlek téged,
Kedvesem!
Mosolygós az ajkam,
Csókod a pecsét,
Otthagytad érettünk
A Dunavecsét,
Csendesen!
Mosolygós a lelkem,
Enyém a szíved,
Ugyanúgy íródik
A levélcímed,
Mint nekem!
Mosolygós a kedvem,
Boldog az érzés,
Fontosabb vagy nékem,
Akár a légzés,
Mindenem!
Mosolygós a szívem,
Benne a remény,
Nem vagyok többé már,
Koldus és szegény,
És te sem!
Mosolygós a világ,
Még, ha is csúnya,
Széppé varázsoljuk
Magunknak újra,
Szemtelen!
Leskelődik a nap a bárányfellegek között.
A gyönyörű kikelet már virágba öltözött.
Gyermeklácfütől sárgálik a zöldellő rét.
A tóban úszkálnak a formás tőkerécék.
A horgászok csendben körül ülik a tavat.
Boldogan fogják meg a horogra akadt halat.
Gondtalanul ballagok melletted a tóparján,
mosolyogva a két szemedbe nézek.
Istenem párosan milyen gyönyörű az élet.