ANYÁK NAPJÁN

Nem éneklek ma virágos fákat,

Susogó szélben tarka réteket –

Fogadd el ma gyermeki hálámat,

Édesanyám köszöntlek Tégedet.

Megköszönöm Neked az életet,

Hadd csókoljam jó Anyám kezedet.

Az életet mely sokszor öröm volt,

De legtöbbször csak kínos szenvedés.

Szíved mikor rám reszketve hajolt,

Mikor rám ült a bánat, csüggedés.

Könnyes szemmel – engedd, köszönjem meg

Simítását drága jó kezednek.

Hányszor térnék vissza hozzád Anyám,

Mint száraz ágon reszkető madár,

Mely fészkéből rég kiszökött – s talán

Szárnya szegett – s nincs dal az ajakán.

Mikor kín őröl az élet malmán,

Hányszor zokognék fel: Édesanyám!

Nem éneklek, csak Rólad jó Anyám,

Ez a nap a legszebb a világon.

Élj sokáig boldog öröm – tanyán,

A Te neved imádság a számon.

Virágot, dalt, mindent Neked adok,

Édesanyám, ma a Tied vagyok.

Nagy Bálint