A GYŰLÖLETRŐL, AMELYET NEM SZERETEK


A GYŰLÖLETRŐL, AMELYET NEM SZERETEK

 

 

 

 

 

 


A GYŰLÖLETRŐL, AMELYET NEM SZERETEK

 

   67. évemben járva már nagyon sokszor találkoztam a környezetemben lévő emberek évekig, sokszor évtizedekig tartó haragjával, gyűlölködésével. Magam Békeszerető ember vagyok, hisz régtől fogva vallom a Pál Apostol által valamikor megfogalmazottak lényegét, amely a Szeretet fontosságát emeli ki. Sok írásom témájává vált már nekem is, hogy mennyire fontos számunkra napjainkban a Szeretet és mégis, nap, mint nap az ellenkezőjét tapasztalom.

     Sajnálatos módon ebbe belejátszik a mindenkori politika, amikor egyesek ki akarják sajátítani mások elől Mindazt, ami Mindnyájunk számára nagyon is fontos lenne. Ma már ott tartunk, hogy azt is meg akarják mondani, hogy ebben a Hazában csak az lehet Igazi Magyar, aki az Ő oldalukra áll. Természetesen ezt teszem úgy, hogy szokásomat megtartva, írásomban ma sem aktuálpolitikára helyezem a hangsúlyt, mert ez megint nem vezetne sehova sem. Csak, mint jelenség szintjén említettem meg a politika sajnálatos, állandó beavatkozását abba, hogy mit akarjak én, a Nép egyik sokadik gyermeke.

   Továbbra is azt szeretném, ha valahára Békesség lenne ebben a sokat szenvedett, parányira zsugorodott, valamikor volt Nagy Magyarországban. Ehhez természetesen óriási szemléletváltásra lenne szükség, mert magától ez nem fog megoldódni. Az én és hozzám hasonló korosztályok annyi mindent átéltek és át értékeltek már az életük során, hogy végre nyugalmat szeretnének, de sajnos esély erre ma is csekély mértékben van. A téma, mint olyan, mármint a gyűlölet fogalma nem új keletű, mert Hazánk történelme során számtalan író – költő foglalkozott vele, kiemelten hozzátéve a Szeretet fontosságát. A napokban volt szerencsém rátalálni egy nagyon szépen megfogalmazott versben mindazokra, amik engemet is foglalkoztatnak már régtől fogva írásaimban. Az érdekessége az, hogy máig élnek és ülnek a benne lévő gondolatok, pedig az írója Nagyrákói és Kelemenfalvi Rakovszky István 1885-1953 között élt.

 

Íme, a vers:

 

Nagyrákói és Kelemenfalvi Rakovszky István

 (1885-1953) verse:

A gyűlöletről

Sohsem tudtam megérteni őket,
A haraghintőket, a gyűlölködőket!
Mert az én lelkemet más fából faragták,
Nem oltották belé haragok viharját.
Engem a gyűlölet sohasem vitt szárnyán.
Nem ragadott soha fenekedés, ármány,
Nekem mindig könnyebb volt embert szeretni,
Mint embert lenézni, mint embert megvetni.

Látom milyen nehéz gyűlöletnek súlya,
Ólomként az ember vállát földig húzza.
Terhe alatt görnyedt megroskadva járnak,
Akik a gyűlölet szolgáivá válnak.
S milyen fájó, üres lehet annak szíve,
Akit a haragnak vak ereje bír le.
Harag és álnokság, átok és gyűlölet
A léleknek jaj de nehéz kereszt lehet.

Mennyivel könnyebb a szeretetet vinni,
Mennyivel egyszerűbb szívünket megnyitni
S barátság mezejét könnyű szívvel járni,
Lelkünket jóságban Isten elé tárni.
S gyűlöletben mégis ezer agy, kar fárad,
Bősz gyűlölet izzik, forr vonaglik, támad,
Az egész nagy világ vérző tusakodás,
Ember ember ellen vermet és árkot ás.

Ember ember ellen gyűlöletben vérzik . . .
És ezt nem értem meg . . . talán mások értik?
Hiába keresem, sehol sincs felelet;
Mért ég annyi ember lelkében gyűlölet?
Szebbnek tűnik nékem, szelíden pihenni,
Csendes jó mosollyal vadvirágot szedni,
Segíteni szegényt, árvát, elárvultat,
Imádkozni, ha a harangok kondulnak.

Mért legyen a szívünk telve gyűlölettel,
Mikor a szeretet Istenhez emel fel,
Mennyivel emberibb megbocsátást adni,
Mint a bosszú izzó ösvényén haladni,
Magunkhoz emelni tépett szenvedőket,
Megnyugtatást vinni gyenge esendőknek.
Minden jótét embert magunkhoz ölelni,
Malasztot segítés szépségében lelni.

Az még soha senkit meg nem sebzett,
Hogyha felsegített egy földre esettet,
De abba már hányan, mennyien elvesztek,
Hogy gyűlölet láncán gaz gáncsot vetettek.
Nem értem, hogy lehet emberre tőrt fenni,
Hogyan lehet inkább ölni, mint ölelni.
Sohsem fogom tudni megérteni őket,
A gyűlölködőket, a haraghintőket.

 

DRÁGA HONFITÁRSAIM, BARÁTAIM!

 

   Az Ember társas lény, éppen ezért mindenkor szüksége van társakra, mert egyedül semmire sem képes. Nem arról van szó, hogy Mindenki egyformán gondolkodjon Mindenről az Életben, sőt Arra azonban figyelni kellene, hogy nem tudunk Mindig úgy járni, élni, beszélni a Mindennapjainkban, hogy az Mindenki számára elfogadható legyen. Nem tudunk Mindig Mindenki kedvére tenni, hisz ez nem is lenne jó, de azért az egyéniségünk feladása nélkül törekedjünk az ésszerű kompromisszumokra, mert nélküle sohasem oldódnak fel a Gyűlölködésből fakadó viselkedési formák. Nem kell ahhoz még vallásosnak sem lenni, hogy felismerjük a Szeretet fontosságát, ahogyan azt Pál Apostol is kiemelte egykor a Korinthusiakhoz szóló levelében.

   Szerda reggel van és ezek a gondolatok sorjáztak bennem, melyeket le kellett írnom, mert szükségét éreztem annak, hogy másokkal is megosszam.

 

GYŰLÖLET NEM, SZERETET IGEN!

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2014. 05. 07. Szerda reggel 8:15

 

 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2014. május 7. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,149


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: