IGAZ MESE A HOPPON MARADT ÚJONC GOMBÁSZRÓL


IGAZ MESE A HOPPON MARADT  ÚJONC GOMBÁSZRÓL

 

 

 

 

 

 


IGAZ MESE A HOPPON MARADT

ÚJONC GOMBÁSZRÓL

 

     Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a bakonyi rengetegben egy falusi rendőr. Nem volt azzal semmi probléma, hogy szerette nagyon a gombát, csak éppen nem tudta, hol kell keresni azt. Pénzért a boltban könnyű lett volna vásárolni, de a mi rendőrünk bizony jobban szerette volna, ha azt csak úgy, a természet lágy ölén lehetne leszakajtani. A hegyekkel körülölelt kis falucskában lakván, szerette volna azt is, ha a helybéli jeles gombászok közül valaki megosztaná vele a tudományát és elvezényli ama bizonyos lelőhelyek egyikéhez, a többi már ment volna magától, könnyedén – gondolta a mi körzetesünk.

      Egy dolog az, amit őkegyelme kigondolt, más volt azonban annak a gyakorlati megvalósítása. Rendőri tekintéllyel azt tudta, hogy náluk semmire sem megy, de az ő furfangos leleményessége sikerrel járhat – gondolta újfent. Örömmel konstatálta azt is, hogy a közös udvarban lévő szomszédja, a rokkant nyugdíjas bányász, Sanyi bácsi a helybéli gombászok egyik szaktekintélyeként bármikor talált az erdőben, ha akart, ínyenc falatokat. Még azt is gondolta, hogy a valamikor szintén rendőrként szolgáló szomszéd (a II. Világháború után volt egy ideig rendőr) erre való tekintettel is kisegíti a bajból ebbéli óhajában.

      Illendően bekopogtatott hozzá és elmesélte az ő nagyszerű kérését és óhaját, ami a gomba iránti óhatatlan szenvedélyében nyilvánult meg. Sanyi bácsi illendően meghallgatta, majd imigyen szólott a fiatal egyenruhás szomszédjához:

-Idefigyelj Laci fiam! A legjobb a gombafolyásokat éjszaka Holdvilágnál becserkészni. Úgy néz ki, hogy az éjjel nagyszerű látási viszonyok lesznek. Öltözz fel jó melegen, és három órára gyere ide hozzám, és akkor majd kimegyünk az erdőbe!

      A fiatalember lázasan készülődött egész nap. Olyan izgalomba volt, mint a vőlegény a nászéjszaka előtt, hogy sikerüljön a menyasszonynál a megfelelő teljesítményt produkálni. Feltarisznyázott este, alig aludt pár órácskát, nehogy ne tudjon felébredni majd a kellő időpontra. A jó öreg vekkeróra csörgése mikor jelezte az időt, akkor már éberen várta a berregést, mert többször is felriadva várta a kellő pillanatot. Felöltözött, majd az ajtót becsukván maga mögött, halkan megkopogtatta a szomszéd ablakát ott, ahol a konyha volt a lakásban, mert onnan látott fényt kiszűrődni. Meglepetésére mikor az ajtó kinyílt, pizsamában találta a gombászt. Izgatottan kérdezte, köszönni is elfelejtve:

-Sanyi bácsi nem megyünk gombászni? Azt mondta, hogy legyek itt három órára.

-Így igaz Laci fiam, valóban azt mondtam. Tudod, nem tudtam valamiért elaludni az este, ezért korábban fogtam magamat és megjártam az erdőt és hoztam annyi gombát, hogy neked is jusson belőle. – felelte halk mosollyal.

     A rendőr illendően megköszönte a feléje nyújtott tányéron lévő gombákat, majd jó éjszakát kívánva leforrázva elballagott. Mi ebből az igaz meséből a tanulság? Csupán csak annyi, hogy soha ne akarjunk olyan gombásztól szívességet kérni, aki még éjszaka, behunyt szemmel is odatalál a folyásokhoz kora tavasztól késő őszig. Olyan titokként kezelik a lelőhelyeket, hogy még a legjobb barátnak sem mondják el. Egyszer én is próbáltam kifaggatni az egyik ismerősömet, pedig én nem akartam vele elmenni, de hamiskásan csak ennyit mondott:

-Tudod, az igazi gombász inkább szed neked egy karkosárnyi finom csemegét ingyért, de a lelőhelyet a Dárius kincséért sem mutatja meg. Laci barátom is már az óta nyugdíjas és régen elszármazott a kis faluból, de máig nem tudja az erdőségben a lelőhelyeket. Ma már csak kedves emlék, mikor Sanyi bácsi jól átvágta azon az éjszakán, de nem haragszik érte, talán akkor sem tette.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2008. 05.  18

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2014. május 18. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 645


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: