Roma-Cigány holokauszt Magyarországon-Debreceni Zoltán


Roma-Cigány holokauszt Magyarországon-Debreceni Zoltán


Auschwitzba könnyes szemmel húzta a mozdony,

a kivégzésre hurcolt cigány öregekkel,cigánygyerekekkel,cigány asszonyokkal túlzsúfoltan megrakott halál vonatot.
A marhaszállító kocsikat,
amiben az emberi ürüléktől és vizelettől bűzlő szalmán.
A fáradt éhes testükön a szörnyű reszkető félelemmel a sok tetű együtt osztozott.

A haláltáborban éheztek,ütötték verték őket.
A félelemtől nem tudtak aludni.
Az éjszakával összekeverték a napot.
Attól féltek a gázkamrában halnak meg mint sok száz társuk,
nem élik meg a másnapot.

A hold sírva súgta a fülükben ne adjátok fel,tartsatok ki.
Várnak még rátok boldog holnapok.

Mert megmentik a szegény cigányokat és zsidókat.
A gázkamra haláltól.
Az életük árán is a bátor oroszok.  
                                                                                                                                                                    (Debreceni Zoltán író)

A cigány holokauszt emléknapjára minden év Augusztus 02-án emlékezzünk.


Minden évben emlékezzünk meg az elhurcolt cigányokra akiknek azért kellett meghalni amiért cigánynak születtek,hogy a jövőben hasonló ne történhessen meg.
Az új generáció is tudja,hogy milyen kegyetlenség történt a múltba.


Kérek minden Magyarországi politikust tegyenek meg mindent azért,hogy a jövőben ehhez hasonló politika ne alakuljon ki Magyarországon és bárhol.


Kérek minden Magyarországi városba és faluba funkcionáló polgármestert és kisebbségi vezetőket,hogy legalább néhány száz forintos emléktáblával emlékeztessék az embereket a haláltáborba kivégezni elhurcolt cigányokról és zsidókról.

www.zoltand.eoldal.hu

Magyarországon a cigánykérdés korántsem volt olyan horderejű tényezője a közbeszédnek, mint a zsidókérdés. Bár idénymunkásként, vándoriparosként, kereskedőként vagy éppen muzsikusként sok tízezer roma kapott fontos szerepet a helyi közösségek életében, a többségi társadalom egy része rasszista előítéletekkel viseltetett a cigányokkal szemben. A Horthy-korszak cigánypolitikája sokban hasonlított a német helyzetre. A romaügy Magyarországon is közbiztonsági kérdésnek számított, a politikai elit alig törődött vele. A rendészeti fellépés itt is az ún. "kóbor cigányokra", azaz vándorló, állandó munkával nem rendelkező romákra korlátozódott. A húszas években hazánkban is születtek új, cigányellenes rendeletek. 1928-tól évente kétszer előírt országos "cigányrazzia" keretében gyűjtötték össze a vándorcigányokat, majd kitoloncolták, vagy szigorított dologházakba zárták őket. 1931-ben megnehezítették számukra az iparengedélyek kiadását. Radikális javaslatokból Magyarországon sem volt hiány. A deportálásokat 1944-ben államtitkárként irányító Endre László a harmincas években még főszolgabíróként követelte, hogy a "bűnöző oláhcigányokat" zárják koncentrációs táborokba, a férfiakat pedig sterilizálják. Egy kollégája a német példára hivatkozva minden "élősdi" cigánycsaládot munkatáborba akart záratni. Volt, aki javasolta, hogy a romákat "hat éves kortól, nemre való tekintet nélkül eltávolíthatatlan vegyszerrel megjelöljék". Orsós Ferenc akadémikus, a Magyar Orvosi Kamara későbbi elnöke, a harmincas években a helyszínen tanulmányozta dr. Ritterék adatbázisát. A harmadik zsidótörvénnyel kapcsolatos 1941-es felsőházi felszólalásában úgy vélte, hogy a vérkeveredés a cigányokat, "ezt az alacsonyabbrendű fajt is tönkreteszi". A német "cigánykutatásokra" és a nürnbergi fajtörvényre hivatkozva Orsós javasolta a vegyesházasságok betiltását is. Ravasz László református püspök 1942. februári prédikációjában így fogalmazott: "Azt már világosan látjuk, hogy a magyar-cigány keveredés ártalmas, ennek megfelelő intézkedés még nincs."

A faji radikalizálódás az 1938-1941 között visszaszerzett területeken élő zsidókat és cigányokat is sújtotta, sőt az első deportálási elképzelések is itt fogalmazódtak meg. 1941-ben a visszafoglalt Délvidéken egy tábornok a betelepedett szerbek és zsidók mellett a cigányokat is távozásra szólította fel. Kárpátalja kormányzói biztosa a 18 ezer "hontalan" zsidó mellett cigányokat is deportáltatott Galíciába, ahol valószínűleg kivégezte őket az SS.

A kétségkívül létező hasonlóságok mellett a magyar zsidók és cigányok sorsa jelentősen eltért. A zsidókkal ellentétben a romákat a háború alatt éppúgy besorozták katonának, mint a többi magyar állampolgárt. Míg Hitlerék többször követelték a magyar kormánytól a zsidók deportálását, addig a cigánykérdés napirendre sem került. A nácik cigánypolitikájának következetlenségét jól jellemzi, hogy az 1944-ben a "végső megoldást" Magyarországon levezénylő Eichmann, nem foglalkozott a körülbelül 200 ezer fős magyar cigánysággal. Bár kisebb roma csoportok az internáló táborok deportálásakor már 1944 tavaszán Auschwitzba és Mauthausenbe kerültek, a "cigánykérdés" igazából csak 1944 nyarán vált fontossá. Augusztusban elrendelték 50-60 cigány munkásszázad felállítását, de a kontingenseket nem töltötték fel teljesen. Az intézkedés ismét elsősorban a vándorcigányokat sújtotta. Míg tavasszal gyakran a cigánytelepeken állították fel a gettókat a zsidóknak, most tucatnyi helyen a romák kerültek cigánygettókba. A Kárpátokban a honvédség létesített kényszermunkatáborokat a helyi roma lakosságnak. A nyilas hatalomátvétel után megkezdődött a cigányság szervezett összegyűjtése. Az orosz előrenyomulás miatt ez főleg a nyugat-dunántúli megyékre korlátozódott. A legnagyobb gyűjtőközpont a komáromi ún. "Csillagerőd" volt, ahová több ezer magyar romát hurcoltak. Az itt fogva tartott nők, férfiak és gyerekek a nyári zsidó gettók borzalmait idéző körülmények között sínylődtek. Sokan belehaltak az éhezésbe és a bántalmazásba. A romaellenes akció nem a cigányság egészének fizikai megsemmisítésére irányult: Komáromban kiválogatták a munkaképeseket, a gyermekes anyákat, az öreg és beteg embereket hazaengedték, de sokszor 13-14 éves lányokat munkaképesnek nyilvánítva mégis visszatartottak. A kiválogatottak Dachauba és Bergen-Belsenbe kerültek, ahol sokakat meggyilkoltak, mások embertelen áltudományos orvosi kísérletek áldozataivá váltak. Ravensbrückben különösen sok fiatal magyar roma lányt sterilizáltak. Magyarországon több helyen tömegkivégzésekre került sor. Csendőrök és nyilasok Szolgaegyházon, Nagyszalontán, Dobozon, Várpalotán, Lajoskomáromban és Lengyelben többszáz romát - köztük gyermekeket és nőket - gyilkoltak meg gépfegyverekkel és kézigránátokkal. A magyarországi roma holokauszt mintegy 5000 életet követelt. Az üldözöttek száma tízezrekben mérhető.

 

Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2014. május 29. Szerkesztette: Debreceni Zoltán Író
Nézettség: 541


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: