 |
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
 |
Debreceni Zoltán - Kisvejke faluban lakom...
.
Kisvejkén lakom a magas dombok között.
Itt a nap az égről korán mosolyogva köszön.
Barátságosak velem a sváb emberek.
Mosolyognak rám ha az utcára kimegyek.
Jó barátja vagyok itt a domboknak, völgyeknek,
A száguldó pataknak a gyászos temetőnek.
Gyakran kijárok a temetőbe a bánatom temetni.
Mert a Hajdúbagosi sérelmem
nem tudom feledni.
A kedvesem mosolyog mind a két szemembe.
Szeretné a bánatomat a szívemből kivenni örökre.
Mosolyogva tekintek rá mintha semmi sem fájna.
De a bánatomat Ő minden pillanatban látja.
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán - Tél Bagoson...
Ki a hidegtől reszket s
fázik a keze és lába.
Egy forró meleg teára,
térjen be a Bagosi Csárdába.
Hajdúbagos 2011
