lehajtott fejjel járok.
Olvasgatom kinek mi van írva,
a sírkövén a picike táblákon.
Egy sírkövön már elporladt,
nem látszik a betű.
Nincs már rajta nyíló piros rózsa.
Elgondolkozom,
fiatal vagy öreg annak a lakója.
A néma árnyak szembe jönnek.
A sírkeresztek rám köszönnek.
A temetőben a nap is alázatosan ragyog.
Megtörik a sírköveken a fénye,
siratja a halottakat.
Mint a könnycsepp úgy hullik a földre.
Az aranysárga fénye.
