integetek feléd.
De te csak úgy nézel rám mint egy nagyon régi ismerős.
Aki szinte már nem is jön felém.
Csak megállsz mosolyogva és nézel rám tétován.
Tapogatod a felső zsebed,hogy nem hiányzik e belőle semmid.
Talán a szívedet keresed.
Ami elhagyott nagyom régen engem.
Az én szívem mikor elhagytál teljes elporlott, szilánkokra hasadt.
De jó lenne ha megkérdeznéd tőlem,hogy mért.
Azt válaszolnám ha nem is a szerelemtől,
azért mert ez a szív még mindig a tiéd.
Hangosan kiálltok utánad: add vissza lelkem mert az még nálad maradt.
De te már nem hallod,
lehet eltűnik a hangom a lombos fűzfák alatt.
Rám sem nézel, meg csak nem is tekintel vissza.
Lehet mosolyogva
lépkedsz mert vár már valaki messze.
Játszol a nálad maradt szívemmel,
ami a kezedbe már darabokra van szedve.