Egy beteg poétáról - Debreceni Zoltán


Egy beteg poétáról - Debreceni Zoltán
Barátságos, mogyoró barna hajú fiatal ember volt,
tele sok-sok tervel és vágyal.
Pocsajban a csordát,
sokszor őrizte gyereken az édesapjával.

Majd siheder korában tanulni indult.
Neki vágott a széles nagy világnak.
Elment a hegyekbe,
majd az állatok gyógyításának csinnyát-binnyát tanulni,
a szikes puszta Hortobágyra.

A völgyek patakok,
és hegyek megfogták a lelkét.
Miatta a városokban és a pusztában a lányok egymást sorra verték.

Súlyos beteg lett a legény,
sokszor gondolt a kegyetlen halálra.
Ezért kijárt mindig a bánatát feledni,
a csendes Hajdúbagosi pusztába.

Nappalok,
alkonyatok,
csillagos egek. Nyugtassátok meg a szívét.
Hogy boldogan
tudja élni még,
a puszta réten és a magas hegyekben az életét.

Szerkesztés dátuma: szombat, 2014. május 31. Szerkesztette: Debreceni Zoltán Alex
Nézettség: 434


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: