Debreceni Zoltán író emléklapja

. 

. 

( Debreceni Zoltán író.. Hajdúbagos

Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ... 

Őszi szél susog a lombok között,
Sárga levelek hullnak a földre.
A nap sugarai még melegen simogatnak,
De az éjszaka hűvös, mint a tél.

A fák csendesen megpihennek,
A természet lassan álomba szenderül.
Az őszi színek festik a tájat,
Mint egy varázslatos festményt.

Emlékek szállnak a széllel,
Régi szerelmek, boldog pillanatok.
Az őszi napok halkan mesélnek,
Mint egy régi, kopott könyv lapjai.

Őszi hangulat, békesség és nosztalgia,
Mikor a múlt és a jelen találkozik.
Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj,
Őszi szélben elrepül a gondolat

Kisvejke: 2012

Debreceni Zoltán író :Üvölt a csend.. 

Meg jött az este már elhalkult a falu,
nem nyüzsög a világ.
A néma csend tölti meg a hosszú éjszakát.

Csak a beteg szívem dobbanása zavarja meg,
az éjszakai csendet.
Nagyon fáj neki,hogy nem lehet te véled.

Üres az ágy,
két barna szememre nem jön az álom.
Nem hallom a hangod hiába várom.

A szobámba üvölt a csend,
nélküled meghalt az élet.
Elszakít tőled a betegség,
ilyen kegyetlen az élet.

Úgy szeretnék most vándor felhő lenni.
A kósza szellővel hozzád elrepülni.
A zöld két szemedbe nézni,
és csókolni a szádat.
Veled tölteni,
a hosszú őszi éjszakákat.

Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján... 

Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.

A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.

A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág

             Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)

Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben

művészete elismeréséért. 

Debreceni Zoltán író emléklapja

A betegségtől már fáradt a szívem.
Halkan ver nagyon.
Leülni pihenni nagyon jólesik már egy padon.

Nézni a zöldellő fákat,
és este a csillagos eget.
Képzeletben a parkban simogatni a kicsike kezed.

Érezni a fájós őszi csendet a szívembe itt legbelül.
Amin a keserű bánat.
Sokszor csendesen halkan hegedül.

Kisvejke