 |
.
 |
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
 |
 |
.
. Debreceni Zoltán - Hit nélkül nincs élet..
Kértem Erőt és kaptam nehézségeket,amelyek erőssé tettek.
- Kértem Jómódot... és kaptam agyat és izmot,hogy dolgozzak.
- Kértem Bátorságot... és kaptam akadályokat,hogy legyőzzem azokat.
- Kértem szerelmet... és kaptam bajban lévő embereket,hogy segítsek.
- Kértem Jóindulatot... és kaptam lehetőséget.
Semmit nem kaptam meg amit kértem.
De mindent megkaptam amire szükségem volt,
és akartam.
Embertársam éld az életet félelem nélkül.
Nézz szembe az akadályokkal,
tudd és érezd,hogyha akarod képes vagy legyőzni!
