TE VOLTÁL A PÉLDAKÉPEM…
16 éve mentél el Drága Édesapám
Te Voltál a Példaképem, Vagy és Leszel Örökké,
Mert az Írást Te Varázsoltad Számomra Örömmé.
Egyengetted Botladozó Rímeim Türelemmel,
Nyiladozó Értelmemet a Protestáns Hitünkkel
Erősítetted Mindig, Zsoltárokat Énekelve,
Az Élet Nehézségeiben, Soha Nem Csüggedve.
Paraszti Nehéz Mivoltodat Soha Nem Tagadtad,
Eke Szarva Mellett is a Verseidet Formáltad.
Hazánkat Mindig Becsülettel, Hűséggel Szolgáltad,
Második Világháború Poklát, Dont is Megjártad.
Nem Kell Nekem Példaképül Rajtad Kívül Senki Más,
Legyen Elégtétel Részemről ez Olyan Vallomás,
Melyet Nem Tettem Meg Éltedben Drága Édesapám:
Remélem, Örökkévalóságban Nem Neheztelsz Rám.
Erős Két Kezeddel Több Ember Helyett is Dolgoztál,
Paraszti Mezők Munkása és Kőbányász is Voltál
Mikor Kétlakiságra Kényszerültél Édesapám,
Csak Így Tudta Beosztani a „Nincset” Édesanyám.
Kiforrott Lírádat Új Urak Gőggel Elvetették,
A Nem Létező Íróasztalodról Lesöpörték.
Hat Elemit Végeztél, de az Ódák és Szonettek
Sorjáztak a Noteszedben, Mint a Jó Regimentek
Arra Várva, Hogy Egyszer Méltó Helyére Kerülnek,
Amitől az Irodalomra Szomjazók Felüdülnek.
Hitted és Remélted, Hogy Győz Majd az a Tehetség
Amely Benned Rejlik, és Nem Fér Hozzá Semmi Kétség.
Parasztköltőiség Élvonalába Igyekeztél,
Ezért Éltedben Minden Tőled Telhetőt Megtettél.
Becsületes Ember Voltál, Mindig az is Maradtál,
Hűséget Számomra Éltedben Örökül Jussoltál.
Soha Nem Lettél Árulója a Magyar Hazának,
Nem Lettél Hűtlen Fia Sem a Magyar Parasztságnak.
Hitedet Nem Hagytad el, az Istent Féltőn Szeretted,
Zsoltáros Énekkel az Úr Dicsőségét Hirdetted.
Bakonyunk Világát Olyan Sokszor Versbe Foglaltad,
Mikor Hegyeit - Völgyeit Számtalanszor Bejártad.
Hitted Azt, Hogy Egyszer Itt is Eljön Majd a Békesség,
Leszáll a Magas Lóról az Új Gőgös Úri Népség.
Most, Mikor Rád Emlékezem Drága Jó Édesapám,
Még Mindig Békétlenségben Éli Napjait Hazám.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 06. 04. Szerda délelőtt 10:15