Szinte hallom a hangod mit beszél,
pedig csak az erdőben a lágy szellő zenél.
A nyárfásban sokat jártam itt veled,
azért ide csal hozzám a képzelet.
Alig várom,hogy megérintsen a két kezem,
és magadhoz ölelj kedvesem.
Olyan gyorsan dobog a szívem,ha rád gondolok.
Behunyom a szemem,
és nem tudom.
Hogy ébren vagyok e,
vagy csak Hajdúbagoson rólad álmodok!?