 |
Kékestetőn zúgott a szél a száz éves fák alatt.
Hallgattam a dalukat még téged vártalak.
Hangjegyként hullottak a zöld fa levelek.
Becsuktam a szemem a szívem meg remegett.
Furcsa hely ez,
a csend mindig itt honol,
ahol a szél mindig békésen dalol.
Zúgott a hegyeken a nyári szél,
a száz éves fák alatt.
Velük dúdoltam én is a kedvenc dalomat,
amíg téged vártalak
ott a kis tó partján,
ahol még most is sírnak a szerelmes szép szavak...
