A sötétséget,
fájdalmat,
nagyon utálom.
Mert eszembe juttatja mindig a halálom.
Nagyon szeretek élni,
ragyogó napba belenézni.
Olyan jó mikor attól könnyezik a szívem.
Nem a keserű bánat marja véresre a szívem
 |
Kisvejke Debreceni Zoltán szép emberek
Debreceni Zoltán Verse.
Szomorú, keserű bánat szállt le egy költő szívére,
mint szél, a vad zivatart sodorja az égre.
Miért kellett a ráknak világra jönni,
fájdalmas halál a gyerekeket, szerelmeket,
szülőket az elmúlásba vinni?
Több szíveket szomorúvá, keserűvé tenni?
Valamikor a költő szemében az öröm úgy ragyogott,
mint az égen a napsugár.
Szerette a rétet, az övé volt,
az egész erdő és határ.
Boldogan öleli szerelmét a gyönyörű zöld szemű kislányt.
Szíve közben belülről sír, keservesen zokog.
Még az eső is siratja, sajnálja és az arcukra csendesen csorog..
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - A Mecsekben....
Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dobay tavat a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy nézek a magas kék egekbe
 |
Debreceni Zoltán versíró
 |
.
|
Debreceni Zoltán - A Mecsekben....
.
Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dobay tavat a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy nézek a magas kék egekbe.
Olyan sötét az életem nélküled
Olyan sötét az életem nélküled,
hogy a szemem ki sem nyitom.
Nehezen múlnak az estéjeim
nélküled csillagom.
Olyan méla csend van a szobámba,
hogy szinte hallani.
amit utoljára a busz mellett akartál
nekem mondani...
