Keserű bánat fészkelt a szívembe.
Ott érzem jól magam a gyászos temetőben.
Az idő múlásával a szívem egyre vérzik.
Tudom,hogy a boldog mosolygó emberek ezt soha meg nem értik.
A bánatom elfojtanám a feledés felé futok.
De bármerre szaladok magammal viszem a szomorú bánatom..
Rohanok menekülök,
de csak egy helyben járok.
Szeretet boldogság rád vajon mikor találok?
Amikor rám talál a széllel-viharral nevetek.
De az ég tisztulásával érted már semmit sem tehetek.
Szeretlek kisfiam halálod után is tiszta szívemből.
Nem lehet téged ki tépni soha a bánatos szívemből...!
