 |
|
Debreceni Zoltán író - Éjjel a tóparján.
 |
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Debreceni Zoltán író - Éjjel a tóparján.
|
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
( Kis próza)
Egy fáradt hétfői nap lassan céltalanul ballagok a virágos réten a nyári szélben.
A bánatom elraktam holnapra,hogy ne fúja a könnyeim az arcomba a szél.
Hisz ma délután egy kicsit boldog akarok lenni.
De valahogy soha sem sikerül nekem a boldogság,
ma is elvette a kedvemet a sötét felhősödés.
Pedig tegnap a meteorológia ma délutánra még egy kis nyarat ígért.
Eltűnődtem,de nem lepett meg az üzenet amit a facebookon találtam mikor haza érkeztem.
Ahová a hitem vonzott mindig, ma ismét csalódnom kellett a csajomba.
Közölte velem ne haragudjak más vitte az ágyba.
Nem lehetek soha sem a párja.
Kezembe hajtottam a buta fejemet és sírtam hosszú órákig.
Miért ...?miért éppen az én csajom szeretkezik mással...?
Jobb lenne ha a barátomat csalná meg a nője az egész várossal.
De csak mindig én kapok ilyet a sorstól.
Gondolataim így szállnak az ég felé.
A könnyeim pedig lehullnak a földre.
Ez a csaj nem lesz soha a párom,ha beteg leszek nem fogja a kezem.
Ha haldoklom akkor sem jön oda.
Megyek anyámhoz sírva,
mennék de anyám már szegény halott.
A szegénységbe a bánatba itt hagyott.
Hiába megcsal a leány kapaszkodok mégis hozzá,
pedig tudom sok értelme nincsen.
De ha valóba a szerelme csak ennyi,
nekem akkor sürgős a pokolba kell menni.
Drágám nem tudom elviselni,hogy mindig mással keményen kefélsz.
Ne mással dugjál engem szeressél.
Mond édes mit tegyek,hogy a szíved csak nekem tárd ki.
Csak rám mosolyogj mint a napocska.?
Velem sétálj mosolyogva kézen fogva réteken,erdőben és a vadonba.
Na ne...
neee... kérj...hiába kérsz tőlem olyan nagyot,
drágám varázsolni nem tudok.
Jaj mond..mond már mit tegyek,hogy ne fojtogasson éjjel-nappal emiatt a gond és ne szenvedjek?
Hagynom kell a szép szavakat mára,
zárjuk be az ajtót,
oltsuk gyorsan el a fényt.
Jobb elbújni egy sötét sarokba.
Mint hallgatni a csajom,hogy nyög,hogy kefél.
A mi felfogásunk, boldogságunk nagyon távoli és kihalt sötét.
Olyan mint egy lakatlan tanya.
Ahol nagyon-sok a bika,
de nincsen iskola.
