Debreceni Zoltán versíró - Vers Biharkeresztes ről - Úgy estefelé

Debreceni Zoltán író 

             Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)

Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben

művészete elismeréséért. 

Debreceni Zoltán író emléklapja

                 (Debreceni Zoltán

Vers Kékestetőről: Debreceni Zoltán versíró tollából

Emlékszel fényes őszi este volt az égen ragyogott a hold.
A Kányai fogadóban egy ismerős szép melódia szólt.
Felettünk az égen ragyogtak a fényes csillagok.
Akkor minden olyan szép volt azt hittem csak álmodok.

Először ott éreztem boldogság és szerelem nélkül semmit sem ér az életem.
A szerelem érzése teljesen átjárta akkor a szívemet lelkemet.
Észre sem vettem, hogy a válladon boldogan nevetek.

Nem felejtem el soha azt a gyönyörű Kékestetői őszi éjszakát.
Amikor először hallhattam a szívemben a szerelem lágy szavát.
Akkor a boldogság és az öröm töltötte be a lelkemet.
De akkor még tudtak szívből szeretni az emberek.

Debreceni Zoltán író 

Debreceni Zoltán versíró az a fajta fickó ,

aki nem ijed meg a saját árnyékától! 

Debreceni Zoltán 

Derecske - Debreceni Zoltán író 

Debreceni Zoltán:  Vers Dombóvárról... 

Dombóvár, te város a völgy mélyén,
Hol a múlt és jelen találkozik édesen.
A sok tavaid vígan mosolyognak! 
A várfalak között a történelem szavakban 

hozzánk szólanak.

A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat,
A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok.
A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng,
Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.

Dombóvár, te csendes és barátságos hely,
Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt.
A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei,
És a város szívében a szeretet mindig él.

Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk,
Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók.
Legyen boldog minden napod, Dombóvár,
Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.

  (Debreceni Zoltán Dombóvár MÁV állomás) 

 

 

 

Debreceni Zoltán: A Cigány szomszédom...

Árva gyermekként nevelkedtem én fel
Pocsajban a Téglavetőben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal,
jártam sokszor iskolába.

Cipőm lyukas volt,
a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság,
elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény árvát még
a boldogság sem szereti.

A szüleim elköltöztek tőlem,
a mennyekbe.
Engem itt hagytak egyedül,
a nagy szegénységbe.

Egy nyári szép napon Pocsajban a szigeten sétáltam,
az éhségtől szédülten. 
Sóskát ettem a vadvirágok között.
Akkor tájban a forgó is,
néhány hétre Pocsajba költözött.

Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni,
a piactéren a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára, színes lóra
és a hajókára.

A cigány szomszédom ismerte jól
a keserű, árva életemet.
Tudta,hogy árva vagyok.
a szüleim a Jézuskához költöztek.
Ezért ha tehette megsimogatta mindig
a bozontos fejemet.

A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Egy nagy szelet péki kenyeret azonnal zsírozott.
Csodálkozva néztek rám a sok apró cigány gyerekek, hogy milyen jó ízűen eszem,
a zsíros kenyeret.

A cigány szomszédom
nem is oly sokára.
Elvitt engem a piactérre
a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám,
mint saját gyermekére.
Felültetett többször a színes lóra,
és a hajókára.

Kaptam tőlük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam tőlük szívből jövő
sok-sok szeretetet.

Nem is felejtem el soha
azt a gyönyörű délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szívű sok gyerekes,
kedves cigány család.

Sándoros tanya : 1974 nyara

Debreceni Zoltán: Megőszült a hajam... 

Megőszült a hajam a nagy része elkopott.
A cudar élet engem teljesen becsapott.
Az életre fogom az egész hibámat.
Pedig én hibáztam mert nagyon szeretem,
ezt a megkopott világot.

Debreceni Zoltán: Tiszaparti szerelem Szegeden nagyon régen, hogy megtörtént azt nem tudom. A Tisza partján az erdő szélén, egy barna fiú és egy szőke kis lány együtt ültek egy padon. Felettük a sötét égen, láttak fényleni két csillagot. A szerelemtől a két szemük, mint a csillag úgy ragyogott. Ahogy ültek csókolóztak, egymás szemébe néztek. Lássuk csak meg közelebbről, milyen furcsa az élet. Csodálták az erdő csendjét, meg a vadvirágok illatát. Mind kettőjük egész testét, a nagy szerelem járta át. Nem csak egymás derekát fogták. Történt az erdőben más egyéb. Ha valaki ott járt volna, hallotta volna a fák lélegzetét. A meleg nyár után hűvös ősz jött, Érezte a szőke lány. Hogy az erdőben nem csak a hideg járta át a derekát. Szép karcsú szőke lányból lassan pocakos gyönyörű menyecske lett. Tél után az új tavaszra, a gólyával egy kis csomag érkezett. Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát. Egymásra néztek kacsintottak, hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár. Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog. Megcsillanni látták benne a Tisza partján látott, ragyogó két csillagot. A szőke lány úgy hallatszik orvos lett. Egy szép nagy kórházban, belgyógyászként dolgozik. A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét. A barna fiú megjárta a poklok-poklát, beteg lett és kioperálták a féltüdejét. (Debreceni Zoltán Hajdúbagosi háza)    Debreceni Zoltán: Buta szél... Megvadult a szél tegnap pedig olyan szelíd volt. Simogatta szellőkén az arcomat, s fülembe dudolta a régi dallamot. Most töri a kerítés a földön hempereg, hozza a nagy esőt hajtsa a felleget. Mi történt veled láthatatlan szél? Mennyi munkát adtál nekem,? minden itt hever szanaszét.! Nyugodj meg hagyd meg a háztetőt. Hagyd, hogy lássam még ahol anyám boldogan nevetgélt...                  (Debreceni Zoltán író)    Debreceni Zoltán : Augusztusi nyár. Veled jártam itt valamikor az augusztusi nyárban. Virág tengerben sétáltál a Hajdúbagosi pusztában. A bárányfellegek is gyönyörködtek benned. Csak lassan bandukoltak a fellegekkel tarkitott égen. Olyan volt a rét mint egy színes virág tenger. Most itt sétálok búsan két kisírt szemmel. A fák is halkan vigasztalnak, suttogják felejtselek el téged. Én mosolyogva igennel bólintok rájuk. Pedig a szívem majd megszakad bennem.       (Debreceni Zoltán konyha)    Debreceni Zoltán: Egyszerű kis szerény konyha... Egyszerű kis szerény konyha Nem kell ettől több nekem. Higgyétek el jó barátok, A sírba el semmit sem viszek. Szívemhez nőt itt minden Csak a jó Isten tudja, ennyire miért szeretem. Ezek nélkül búsabb lenne. a boldogtalan életem. A gáztűzhelyen tea főző. mellette egy régi kotyogó. Elférne még több is rajta, ha lenne több ennivalóm.

Kisvejke. Debreceni Zoltán író

. 

Debreceni Zoltán: Augusztusi nyár.

Veled jártam itt valamikor az augusztusi nyárban.
Virág tengerben sétáltál a Hajdúbagosi pusztában.
A bárányfellegek is gyönyörködtek benned.
Csak lassan bandukoltak
a fellegekkel tarkitott égen.

Olyan volt a rét mint egy színes virág tenger.
Most itt sétálok búsan két kisírt szemmel.
A fák is halkan vigasztalnak, suttogják felejtselek el téged.
Én mosolyogva igennel bólintok rájuk. 
Pedig a szívem majd megszakad bennem.

Vers Biharkeresztesről

Debreceni Zoltán - Úgy estefelé... 

Búsan sétálok a város közepén 
Tudom nem jössz mégis várlak én.
Leszállt a városra az este, mindenfele
csend honol.
Lehet te valakivel boldogan csókolózol valahol.

Velem szemben Osvát Pál szobra áll,
a pipáját fogja s búsan néz én reám.
Mellettem emberek boldogan lépkednek.
Ismeretlen vagyok én itt még rám sem köszönnek.

A könnyes szememet az ég felé emelem.
A holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Hányszor mondtad, hogy örökre szeretsz engemet.
Most a holdfény törölgeti a könnytől a szememet.

Légy boldog ne gondolj soha rám.
Elég ha én szenvedek te gyönyörű Sváb leány
Hazafelé veszem szép lassan az utamat.
A templom előtt hagyom az összes gondomat

Régió / város hozzáadása:

Kapcsolódó híresség: