Néha egy percre le kellene ülni,
A zajokat hagyni elcsendesülni.
Becsukott szemmel látni a világot,
Sóhajjal érezni minden igazságot.
Engedni a testnek, hogy átjárja a lélek,
Várni míg az elme gyógyultan nem éled.
Meghallani újra, mit sugall a szív,
Mi az, mit merni kell, s való tettre hív!
Hatalmába kerítsen a lüktető erő,
A vad felismerést csalogatva elő.
Áradjon a testben az elszánt akarat,
Elhozva magával a selymes nyugalmat.
Meglelni újra magunk a világban,
Kapni egy esélyt, talán, valójában!
Érteni, érezni, mi is a küldetés,
Miért volt hitetlen, büszke a tévedés!
Szárnyölelenek végre, mind az őrangyalok,
Felragyognak újra a haldokló csillagok.
Nékünk kel a nap és sápad el a hold,
Béke és szeretet, mindig bennünk volt!
Néha egy percben mélyen elmerülni,
Igaz önmagunkkal hűen szembesülni.
Régi életünket újrateremteni,
Újjászületünk, hősként ünnepelni!
