Kedves olvasó mielőtt ön elé tárnám a cikket,
ezzel kapcsolatba szeretnék egy emberi dologról beszélni.
A roma és a magyarság integrálódás és szegregációjáról
Egy szép nyári délután Hajdúbagos faluba egy magas magyar származású fiatal ember Gyula fűnyírózott a szomszédos utcákba.
Majd az én utcámba került ott fűnyírózott.
Oda sietett hozzá Pista bácsi kérte Gyulát,hogy a szomszédomnak az utcán a háza előtt vágja le a füvet. Attila is oda került valahonnan egy vékony magas fiatalember.
A fiatalember Gyula mármint aki fűnyírózott,én előttem is leakarta vágni a füvet.
Ekkor Attila ökölbe fogta a kezét egy lófityeszt mutatott a házam felé.
Amivel azt akarta mondani,hogy előttem ne fűnyírózzon le. Így nem is került előttem a fű lenyírásra.
Én ezt mind az ablakomon keresztül a függöny mögül láttam. Nem tudhatták,hogy én figyelem őket és látom a történteket.
Szinte csak töredékeket hallottam a beszélgetésükből mert halkan beszéltek,
valamint a kerítéshez is távolabb van a házam de a teregetésekből lehetett következtetni miről van szó.
Majd mikor Gyula levágta a jobb és baloldali szomszédom előtt a füvet. Pista bácsi és Attila eltávoztak.
Gyulának szóltam illetve a szomszéd fiúnak Rolandnak,hogy jó lenne ha le fűnyírózna Gyula előttem is.Ugyan is Rolanddal előzőleg már megvolt beszélve,hogy a kecskéknek levágja az utcán a házam előtt a füvet és az alsó udvaromban,mindig le is vágta a jószágnak takarmánynak.
De az nap eladták a kecskéket és nem volt a fűre szükségük.
Gyula és Roland haverok.
Meg is kérdeztem Gyulától mennyiért dolgozik azt mondta csak hobbiból fűnyírózik.

Mindenkinek tudnia kell mielőtt folytatnám a történetet cigány származású daganatos beteg ember vagyok a faluba szinte mindenki tisztel.
De ezt Pista bácsi és Attila a származásom miatt elfeledte.

Majd végig dőltem már a rekamién mikor szólt a csengőm,mit ad isten Gyula állott az utca ajtóm előtt. Kimentem hozzá már messziről mondta,hogy levágja előttem a füvet ne kínlódjak a kis elektromos fűnyírómmal.
Hogy szavamat össze ne keverjem Gyulának egy motoros nagy teljesítményű fűnyírója volt.
A lényeg az,hogy levágta az utcán a füvet,majd beszélgettünk a roma és a magyarság kapcsolatáról
Ezt követően vissza ment Rolandékhoz
21-óra körül már lefeküdtem és az esti gyógyszereket is beszedtem,mikor ismét megszólalt a csengőm.
Szintén Gyula volt ott,mondta nekem Zoli bácsi ha megtetszik engedni a hátsó udvarban is levágnám a maradék füvet,
csak úgy ingyen,mert van még annyi benzinem. Le is vágta honorálni akartam de nem fogadott el semmit.
Mind ez semmi, néhány nap után ismét eljött hozzám egy damilos fűnyíróval,hogy amit ott hagyott füvet a kerítés tövében levágja.

Kedves olvasók ebből a kis történetből talán kitűnik az,hogy egy rövid beszélgetéssel is lehet normalizálni a roma és magyar kapcsolatokat.
Még akkor is ha egyes emberek félrevezetően rossz embernek állítják be a romát.
Igen is Magyarországon és a világon mindenütt a békés egymás mellett élés oktatására szükség van.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



– A krónikát a 2012-es évvel kezdeném – közölte Mátray Attila, a vásárhelyi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke –, az előző vezetés tevékenysége miatt ugyanis stabilizálni kellett költségvetésünket, megszorításokat vezettünk be, mert törleszteni kényszerültünk a felhalmozott adósságokat.

Már 2013 januárjában elhatározták: ez a felzárkóztatás éve lesz. Részt vettek egy szegedi konferencián, amelynek egyik témája volt: „Nő az esély" – a roma nők egyenjogúságáról, esélyegyenlőségéről szólt. Az Észak utcai Óvodában kétnapos roma kulturális fesztivált tartottak, amelyen az autentikus népzene és tánc mellett a cigánykenyér, a bokoli (amit neveznek bodagnak is), azaz a gasztronómia is fontos szerepet kapott. Rendeztek tavasszal tehetségkutatót a vásárhelyi Mozaik Kamarateremben.

A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitánysággal félévente konzultálnak a teendőkről, augusztusban megemlékeztek a roma holokausztról. Az országosan meghirdetett dajkaképzést is elindították Vásárhelyen, és egyedülálló módon mind a 15 jelentkező kiváló eredménnyel vizsgázott a tanfolyam zárásakor. A közelmúltban alapították a Vásárhelyi Cigányságért díjat, amelyet decemberben adtak át először, négyen érdemelték ki, plusz a különdíjat – mint arról már korábban beszámoltunk – az Észak utcai Óvoda pedagógusközössége vehette át.

– Valóban akadnak területek, körzetek, ahol többségben él a cigányság, de szó sincs tömbösítésről, gettósításról – mondta Máray Attila. Ezek közé a központok közé tartozik a helyiek által is jól ismert Észak és Dobó Katalin utca, valamint a Gólya utca és környéke, illetve a Szent István Szociális Városrehabilitációs Programban érintett Szabadság tér és környéke. – El kell ismerni, munkánk jelentős részét idén arra kell fordítanunk, hogy a cigányság szemléletét megváltoztassuk, ami a társadalomba való beilleszkedést szolgálja. El kell érnünk – foglalkozássorozatokkal –, hogy a beilleszkedés megtörténjen a többségi társadalomba. A városrehabilitációs program több eleme, például a helyi közösségek kialakítása is ezt szolgálja. De a már említett óvodai foglalkozások, a hagyományok megőrzése is ebbe az irányba mutat, a végső cél, hogy mindkét irányban megszűnjenek a rasszista, kirekesztő, gyűlölködő megnyilvánulások – közölte a vásárhelyi Roma Nemzetiségi Önkormányzat vezetője.

Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján... 

Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.

A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.

A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág