 |
Debreceni Zoltán: Vers a Múzsámhoz...
Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év,
sok sötét felhős nap.
De a szépséged nem változott ugyan az maradt.
Akik csodálják szépségedet,
Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad.
Hadd fusson,
hadd repüljön feletted
az embert nyüvő makacs
idő.
Te mindig dobd le a fukar élet
irigylő ráncait.
A boldogság és a szerelem legyen sokáig még,
aki simára csókolja évről évre a bőrödnek ráncait.
Biztosan sokan szeretnék tudni a szépséged titkait.
Kérlek áruld el nekik kedvesem,
hogy mit teszel.
Hagy tudja meg az egész világ mi az,
amitől minden évben szebb és szebb leszel...
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán író tollából
 |
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan
.  |
Debreceni Zoltán - Kisvejke faluban lakom...
.
Kisvejkén lakom a magas dombok között.
Itt a nap az égről korán mosolyogva köszön.
Barátságosak velem a sváb emberek.
Mosolyognak rám ha az utcára kimegyek.
Jó barátja vagyok itt a domboknak, völgyeknek,
A száguldó pataknak a gyászos temetőnek.
Gyakran kijárok a temetőbe a bánatom temetni.
Mert a Hajdúbagosi sérelmem
nem tudom feledni.
A kedvesem mosolyog mind a két szemembe.
Szeretné a bánatomat a szívemből kivenni örökre.
Mosolyogva tekintek rá mintha semmi sem fájna.
De a bánatomat Ő minden pillanatban látja.
Kisvejke: 2012
Kisvejkén élek
(
Mielőtt örökre elmegyek szeretném látni utoljára
Pocsaj szülő falumat.
Megszeretném simítani ahol apámmal s anyámmal jártam a megvénült utakat.
Megszeretném nézni Pocsaj Téglavetőt ahol világra jöttem,
ahol most gyom-gaz terem, nincs emberi lét.
Még is nyüzsög előttem a drága sok gyönyörű szép emlék.
Szeretném látni Derecskét a szívemhez nőt szép kis falumat.
Akinek örökre oda kellett adni a Csabika fiamat.
Utoljára szeretném látni a hajdúbagosi rónát,
a kisvejkei hegyeket,völgyeket,patakot.
S minden olyan gyönyörű tájat ahol rávetettem szememet a folyóra s tóra.
De jó lenne ha megtisztelne minden ismerősöm,
s dobna utoljára egy szálvirágot a síromba a szerény koporsómra.
Kedvesem ha nagyon fulladok kérlek nyissál ki ajtót s ablakot.
Könnyítsd a szenvedésemet adjál halálos ágyamhoz utat a légnek.
Ne légy féltékeny azért mert kínjaimmal fájdalmaimmal ölelkezve élek.
Mert a mennyekbe is az életemtől jobban szeretlek.
Ha majd látod, hogy eljött a halál, ütött nekem az utolsó óra.
Ne sírj,ne ijedj meg szorosan fogdmeg a kezem,
adj egy utolsó csókot.
Ne engedd csók nélkül az uradat az utolsó útra
