De kérdezem én...mit ér mindez, ha nincs hitünk?....tapasztalatból tudom, hogy hányszor de hányszor tagadjuk meg nap, mint nap hitünket...pedig enélkül sokkal nehezebb az előrejutás....szerezhetünk mi anyagi javakat, ám semmit sem érnek, ha hitevesztetté tesz minket az az út, amelyen haladva érjük el őket....sokszor voltam én is úgy, hogy....sajno - .és erre nem vagyok büszke - ha nem sikerült, valami, amit elterveztem, vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna, istenkáromlásba fojtottam a dühömet....
De vajon ettől jobb lett?....és a gyermekeim felé jó példamutatás volt?....nem, s ezt tudtam akkor is, mégis beleestem ebbe a hibába...azóta természetesen kijavítottam ezt a hibát és gyermekeimet igaz keresztényként neveltem...mindkét gyermekem részesült a keresztség, az elsőáldozás és a bérmálás adta szentségekben..voltak ministránsok.....s a mai napig rendszeresen járnak templomba....Én is minden alkalmat megragadok, hogy Isten színe elé jarulhassak....ez nem azt jelenti, hogy "fanatikus" hívő vagyok, de hiszek Istenben, hiszem, hogy mindennapi teendőim közt megfér egy egy ima napközben, de este mindenképpen....
....vajon mindenki így vélekedik erről?....sokszor kerültem vitába emberekkel, akik azt vallják, hogy Isten nem létezik....mindig ugyan azt a kérdést teszik fel nekem....: Te Éva találkoztál már vele?....és én mindig ugyanazt a választ adom nekik: ...nem, de nem is kell személyesen találkoznom vele, hiszen velem van, a lelkemben él...ha hozzá imádkozom, az olyan, mintha beszélgetnék vele....Persze ez így naiv hablatynak tűnik...de ha mindenki kicsit leülne a nagy rohanás közepette, és csak 2 percet szánna ennek végig gondolására, akkor sokan nem tennék fel ezt kérdést többet...
Sokszor érvelek azzal is, hogy nézzünk vissza egy kicsit őseink felé....mit is látunk?....miről is szól a magyarság?...talán nincs a Földön még egy olyan nép, akinek ennyi imája lenne, mint nekünk magyaroknak....kezdve az Ómária siralomtól....a Himnuszig....megannyi elfelejtett és még mai napig is megtalálható imánk van, s még sem élünk azzal a kiváltsággal, hogy ezeket megőrizzük....pedig nem ártana....mert ezek is kincsek...s talán többet érnek, mint bármely földből előkerülő tárgy....
Ezek az imák, amiket őseink....s nagyanyáink, nagyapáink keltettek életre, s adták át nekünk....ezek a mi lelkünk kincsei...
....és talán nem ártana gyermekeink kezébe adni néha a Bibliát, a Szentírást....bizony többet tanulnának belőle, mint bármelyik most olvasott agyszüleménynél....misztikus lények, buta, semmit mondó karakterek...akiktől nem tanulnak példát....Jézus tanításaiból viszont megtanulhatnák az alázatot, a tűrést és a szeretet erejét....ha csodákat szeretnének....hát legyen....de azok Jézus "csodatételei" közt találtassék meg számukra...s számunkra, felnőttek számára is....
Vegyünk példát őseinkről.....vegyünk példát nagyszüleinkről....ha ezt meg tudjuk tenni, hitet találunk, s szebbé tehetjük a jövőnket....mert azt csak a hit ereje által lehet....
Zárásul pedig Máté evangéliumából adok egy idézetet nektek Barátaim: " Kérjetek, s adatik néktek, keresetek és találtok, zörgessetek, s megnyittatik néktek..."
