HIT ÉS VAKHIT…

Azt a bizonyos inget, csak az vegye magára…

Hit és Vakhit tudod mit jelent, vagy csak gondolod,

Ahogyan neked tetszik, azt úgy csavargathatod

Beburkolva általad vélt magyarságtudattal,

Másokat meg kirekesztő felhőjárásoddal.

Csak akkor sajátíthatod ki magyarságodat,

Ha nem fitogtatod mindennap kiváltságodat,

Ami a valóságban nem szabadna, hogy meglegyen,

Mert Nem Tiéd az Ország, hogy eldöntsd, itt ki éljen!

Legyen meg a Hited, de csak akkor, ha az nem vak,

Ne károghassanak fent a kiéhezett varjak

Azok felett, akiket a szemétdombra dobtak,

Rútul, álnokul modern királynak feláldoztak.

Csak akkor tedd össze a két kezedet imára,

Ha Országunk gabonáját nem mások malmára

Viszed őrletni, hanem a Magyaroké marad,

De ettől nem kiváltságosok bukszája dagad.

Sűrűbben nézzél a visszapillantó tükörbe,

Hogy az ép – e még, vagy már csak a görbe

Arcodat látod benne, ami már nem valódi,

Hanem akit úgy hívnak: Elnyomók talpnyalói!

Talán még nem késő, hogy eldobd a Vakhitedet,

Hogy előbányászd a szunnyadó Szeretetedet

Amivel az Igaz Hitedet valóra váltva,

Ismét dolgozhatsz emberül, Nemzetünk javára.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2014. 08. 18. Hétfő délelőtt 11: 21