HULLÓ FALEVELEK


HULLÓ FALEVELEK

 

 

 

 

 

 KEDVES BARÁTAIM!

Ezzel a versemmel, kilenc évvel ezelőtt az akkor még létező Netrera nevű amatőr irodalmi portálon céltáblája lettem pár verselő társamnak, akik össztüzet zúdítva, iszonyatos módon letámadtak miatta és leszólták. Akkor sem tudtam igazán mi lehetett vele a probléma, de visszatekintve, ma sem. Döntsétek el most, hogy mi lehetett a baj, mitől volt rossz az írás a szemükben.

Szeretettel: Bálint

 

HULLÓ FALEVELEK

 

Dér csipkedi arcunkat, mikor reggel kimegyünk,

Hulló falevelek is az őszt jelzik minekünk.

Már elmúlt a nyár, szélfútta napok következnek,

A vándormadaraink is messzi útra keltek.

 

Viruló természet téli álomra készül már,

Elvétve bújik csak előre egy kis napsugár

Hogy melengesse szívünket egy kis időre még,

Visszagondolva, nosztalgiázva nem olyan rég

 

Mikor még a felhők elbújtak fent a magasba,

Hogy a napfény szívünket tündökölve ragyogja

Be és örömteli derűs vidámságot hozzon,

Hogy Szerelmes szívünk viszonzásra vágyakozzon.

 

Őszi falevelek hullnak, a vándor is pihen,

Leveti poros csizmáját, és jövőnek üzen:

Tavasszal útra kelek, ha zöldell már a határ,

Amikor visszaérkezik sok költöző madár.

 

Addig pihenjünk, álmodjunk magunknak szép jövőt,

A természet megújulását, újra ébredőt.

Ősz és Tél ne hozzon senkinek szomorúságot,

Inkább derűsebb ébredést és sok boldogságot.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2005. November 09

 

 

 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2014. augusztus 27. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 898


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: